Lassan elvirágzik a napraforgó. A szemrevaló növény tábláinak színfoltjai lelkünket simogatják, hasznos tápanyagai pedig testünket táplálják.

Az élénksárga szirmok ölelésében pompázó napraforgó látványa szívmelengető. Vincent van Gogh-ot olyannyira megihlette, hogy máig legismertebb művei közé tartoznak a csodás növényt megörökítő alkotásai.  

Úgy tartják, hogy a napraforgó mindig a Nap felé néz - neve is e képességére utal. A fiatal, növekedésben lévő példányok valóban követik a Nap irányát, mivel nappal a keleti, árnyékos, éjszaka pedig a nyugati oldalon növekednek gyorsabban sejtjeik; reggel aztán újra kelet felé fordulnak, hogy újult erővel követhessék a Napot. A kifejlett, akár 3 méteresre is megnövő virág azonban többé nem forgolódik: beáll kelet felé, ahonnan magtól nehezülő tányérja a legtöbb energiát kapja. A forró napsugarak úgy felmelegítik tányérját, hogy az más növényeknél ötször több beporzó rovart vonz, így termése gazdagabb lesz.

Helianthus annuus – szép csengésű a napraforgó latin neve

Évezredek óta csodáljuk és fogyasztjuk a napraforgót. A szántóföldek szépe Közép-Amerikából származik, az indiánok már 3000 évvel ezelőtt termesztették. Európába a 16. században került eleinte dísz-, illetve szegélynövényként. Magyarországon a második világháború után is takarmánynövénynek számított. Haszonnövénnyé az 1700-as évek elején vált, amikor olajtartalma kivonásának módszerét 1716-ban Angliában Arthur Bunyan szabadalmaztatta.

Egy liter olaj előállításához bő 2 kg napraforgómag kell

A napraforgó olaját eleinte a bőr- és gyapjúfeldolgozásban hasznosították, a 20. század elején szappant főztek, festéket gyártottak vele, élelmezési célra való felhasználása csak az 1940-es évektől vált tömegessé. Az 1970-es évektől a napraforgóolaj már keresett exportcikk volt, így termésátlaga jócskán megnőtt. Ma a világ egyik legelterjedtebb olajnövénye, amely kedvezőtlen feltételek mellett is hektáronként 1,8-2,5 tonna átlagtermést hoz. 2021-ben több mint 70 országban termesztették – közel 60 millió tonna mennyiségben.

A napraforgót nagyobbrészt étolajként, a szappan- és a margaringyártás fontos alapanyagaként hasznosítjuk. Az olajsajtolás melléktermékeként visszamaradó dara értékes fehérjetakarmány, a másodnövényként vetett napraforgó kiváló zöldtrágyanövény. A fűtésre nyújt alternatívát a napraforgó héja: apró pellet formára préselve hasznos biomassza alapú energiaforrás.

Sokak kedvence - a madaraké is - a szotyi (szotyola vagy makuka)

Magja igazi kincs, melynek kedvező élettani hatásai gyógynö­vénnyé teszik a napraforgót. Az élelmi rostban és telítetlen zsírsavakban gazdag szotyola kiváló növényi fehérjeforrás, természetes E vitaminforrás, egyebek mellett B1, B2 vitamint, foszfort, vasat, kalciumot, magnéziumot, káliumot tartalmaz. Levesek, saláták, raguk, zöldségköretek, mártások, rakott vagy töltött ételek, uzsonnakrémek, müzlik, sütemények, turmix italok értékes kiegészítője. A nyers magot csíráztathatjuk is és saláták, szendvicsek tetejére szórhatjuk. Akár nyersen, akár olajban sütve vagy szárazon pirítva fogyasztjuk a magbelet, jótékony hatása nem marad el: erősíti immunrendszerünket, gyulladás­- és koleszterinszintcsökkentő, zsírsavai hozzájárulnak a szív- és érrendszeri betegségek megelőzéséhez, a vér koleszterinszintjének csökkentéséhez és kedvezően befolyásolják vérnyomást.

Ne feledkezzünk meg a napraforgó sárga virágairól sem, hiszen a megszárított szirmokból főzött tea vízhajtó, lázcsökkentő és sebgyógyító hatású.

A napraforgó szépsége tehát nem öncélú, hiszen ez a csodálatos növény a maga teljességében minket szolgál. Gyönyörködjünk benne, amíg lehet, aratás után pedig fogyasszuk jó étvággyal, de mértékletesen, és legfőképpen NYUGI-san… testünk-lelkünk meghálálja!

TAL - SL

Kétüteműek után egy NYUGI-s négyüteműről is essen szó. Lelkes olvasóink tudják, hogy van egy Saab-unk, amiről régen esett szó.

A 23-as és 20-as alkatrészek

Amikor 2019-ben a kabrió jobb elejét javítottuk, láttuk, hogy a légszűrő ház elejéről hiányzik valami, mert gyanúsan befejezetlenül meredezett a szívócső.  Tanulmányoztuk az alkatrész katalógust, és kiderült: hiányzik onnan a szívászaj-csökkentő doboz, és annak tartója. (Gyári cikkszámuk 4229563 és 4334751.) A dobozka minden további nélkül rendelhető volt, viszont a tartója…: „No Longer Available". Cikkszám alapján keresgéltünk tartót a világhálón – eredménytelenül. A dolog ennyiben maradt, mivel nem létfontosságú alkatrészről van szó, de mint mondani szoktuk, a mérnök nem hülye: a kihegyezett költségvetések korában nemigen építenek be fölösleges alkatrészt.

A kitartás meghozta gyümölcsét. Tagjai vagyunk a svéd Saab Klubnak (Svenska Saabklubben), melynek fórumán keresztül rengeteg segítséget kaptunk-kapunk egyéb kérdésekben. Most pedig a klub raktárában bukkant fel az általunk keresett alkatrész! Azonnal lecsaptunk rá. A termék két hét múlva, gyönyörűen becsomagolva megérkezett, a felszereléséhez szükséges lemezanyákkal és csavarokkal együtt. A dobozbontás pillanatára öt évet kellett várnunk. A dobozkát azonmód beépítettük; olyan lett, mintha a gyárban szerelték volna össze.

Tanulságként annyit, hogy ha valaki - márkától függetlenül - 20-25 éves autó megvásárlására adja a fejét, és nemcsak nézegetni, de használni is akarja, számítson rá: nehéz és költséges lesz az alkatrészbeszerzés. Szerelő pedig, aki ilyen munkát elvállal, egyre kevesebb akad. Persze maga az autó minden fáradtságért kárpótol, pusztán a megjelenésével is... szóval NYUGI!

SL – TAL

Előző bejegyzésünk zárszavában tudattuk: társat kapott a Trabink. Bizony, méghozzá egy AWZ P70-est! Na, az meg milyen szerzet, kérdezhetjük… úgyhogy mielőtt rátérünk járművünk bemutatására,  álljon itt a teljesség igénye nélkül egy rövid történeti összefoglaló:

A képzett kovács és tanult mérnök August Horch (1868-1951) 1899-ben Kölnben megalapította első autóipari vállalatát, hogy megvalósítsa álmát, amit korábbi munkahelyén, a Benz és Co-nál nem tehetett. Vállalkozása a modern 4 és 6 hengeres motorjai ellenére rövidesen anyagi gondokkal küzdött, mert Horch ugyan zseniális mérnök volt, az üzletvezetéshez kevésbé értett, ezért befektetőket, társakat keresett. Így jött létre 1904-ben Zwickauban a Horch és Társai Gépkocsigyártó Részvénytársaság.

1909-ben, sorozatos pénzügyi viták miatt a felügyelő bizottság kipenderítette Horchot a saját cégéből, aki kényszerűen új autógyárat alapított, melynek - mivel saját nevét nem használhatta, annak latin fordítását -, az Audi nevet adta. Az új cég 1910-ben termelésre készen állt. Teltek az évek, készültek a szebbnél szebb Horch és Audi luxusautók, ám a két cég anyagi helyzete sosem stabilizálódott igazán.

1928-ban a DKW tulajdonosa, a dán Rasmussen megvette a Horch gyárat, és 1932-ben - a Horch, az Audi, a DKW, és a Wanderer autógyárak egyesülésével - létrejött az Auto Union. (Ekkor keletkezett a mai napig létező négy karikás embléma, bár a mai Audinak ehhez az Audihoz semmi köze, az egy másik történet.) Ebben az óriás üzemben a segédmotoros kerékpártól a luxusautókig a társadalom mindegyik rétegének gyártottak járművet. Ezek közül mi a DKW néven árult 2 hengeres, 2 ütemű, elsőkerék meghajtású, favázas és műbőrborítású kisautóval foglalkozunk, mert ezek közvetlen leszármazottja a P70-es.

Most lássuk a mi 1958-as évjáratú járművünket! Ebből a típusból összesen harincegykétezer’ darabot készítettek, abból mára körülbelül 100 példány maradt fenn, közülük is csak 15-20 darab lehet használható állapotban. Laa an der Thaya-ban vettük, átalakításoktól mentes, eredeti, ám rendkívül hervadt állapotban. Látszott rajta, hogy minden alkatrésze törődést igényel. Egy-két hét tanulmányozás és fejvakarás után nekiláttunk.

Tudtuk, hogy a mechanikával nem lesz gond, az eleve elpusztíthatatlan, ha pedig alkatrész kell, azok több webáruházból is beszerezhetők. Először a motor és a sebességváltó került terítékre, majd leemeltük a karosszériát az alvázról, így a futóműveket is könnyedén felújíthattuk. Egy éven belül készen állt a menetkész alváz.

Ezután jött a neheze: a karosszéria újjáépítése. A lemezrészek rendkívül precíz javítást igényeltek, hiszen azok később, az új faváz elkészítésekor sablonként szolgálnak. Tudtuk, hogy a bükkfa vázat újra kell gyártani, így kisebb csoda volt, hogy egyes elemek használhatónak bizonyultak, méghozzá pont azok, amelyekben vázszám található! Elkészítettük a padlóváz méretezett rajzát, az alapján egy ismerős asztalos mester megalkotta az elemeket, amit irodánkban szereltünk készre. Ezzel megvolt az egyszerű rész, jöhettek az ajtóoszlopok, maguk az ajtók, és a tetőkeret. Az eredeti, többé-kevésbé használható elemek mintájára ezeket is elkészítette az asztalos mester - némi túlmérettel, hogy legyen miből faragni, illeszteni. Amint minden elem rendelkezésre állt, összeraktuk a vázat, beillesztettük az ajtókat, majd ez a nyers karosszéria Püspökmolnáriba, Balikó Mihály hintókészítőhöz költözött. A mester kialakította a szélvédők és az oldalablakok helyét, felillesztette a tetőlemezt és a tetőoszlopok burkolatát.

Ezután a jármű visszatért a garázsba, ahol elkezdhettük az összeszerelést. Felkerültek a lemez kerékdobok, a duroplast burkolatok, beállítottuk az ajtókat, beszereltük a zárszerkezeteket, elkészítettük a díszlécek felszereléséhez szükséges furatokat, sőt, próbaképpen beszereltük az ablakokat is. Még illegális, rendszám nélküli próbautat is tettünk... pszt! Miután az autó gyakorlatilag készen állt, lehetett újra szétszedni, indulhatott a fényező mesterhez. A fényezés után összerakni már csak egy könnyed ujjgyakorlat volt.

Röviden ennyi egy P70-es restaurálása, kisebb megszakításokkal nekünk tíz évig tartott... Hátravan még az OT rendszám megszerzése, majd a bejáratás, hogy aztán vígan, NYUGI-san pöföghessünk vele az utcán.

SL – TAL

Etus néni Trabantja volt, 2002 óta a miénk. Hycomat. Hátsó ülésén ma is ott van Etus néni párnája…

Akarsz egy kalandot? Vegyél egy Trabantot!

Maga volt a földi boldogság, amikor gyerekkorunkban Trabantba ülhettünk! A lurkók imádják a Trabit, mert pici és aranyos. Aki már vezette, tudja: más mai autó - kevés kivétellel - nem ad olyan közvetlen vezetési, gokárt-szerű élményt, mint a Trabant! Aki eddig csupán mostani, vezetéstechnikai segítő rendszerekkel felszerelt kocsit hajtott, nem tudhatja, mi is a vezetés úgy igazából. Szerintünk minden autóvezetőnek és leendő sofőrnek ki kéne próbálnia a Trabantot; az aha-élmény garantált!

Hogyan lettünk Trabant Hycomat tulajdonosok?

Autónk első tulajdonosa, Etus néni megöregedett, betegeskedett. Eljött az idő, amikor féltve őrzött járművét kénytelen volt másra bízni. A kocsi a soproni Németh Villamossághoz került, ahol tetőcsomagtartóval, tetején létrával a műszerészek használták; a többieknek meggyűlt a baja az auto­mata kuplunggal - ami valóban kissé darabos.

A Német Villamosság 2002-ben felhagyott a gyengeáramú műszerészi tevékeny­séggel, a szóban forgó járgánytól is megvált, és búcsúaján­dékként ránk testálta. Örömmel fogadtuk, hiszen szerettük ezt az autót, meg jól is jött: akkor alapítottuk cégünket, a Nyugat Biztonságtechnika Kft.-t, és a jóöreg’ Barkas-unk mellett a Trabit is hadra foghattuk.     

Unikum

A Trabantot 1954-’55-ben tervezték, első példánya 1957. november 7-én, az utolsó 1991. április 30-án gurult le a szalagról. A kelet-európai autógyártást megtestesítő járműből több mint 3 millió darab készült – a legtöbb a 601-esből. Kezdetben AWZ P50-nek hívták, majd 1959-ben kapta meg ikonikus nevét. Kelet-Németország legelterjedtebb autótípusa a többi szocialista országban is sikert aratott: a motorbicikli kényelmét meghaladva tető került az ember feje fölé, és autóba ülhetett egy egész ország.

Minimalizmus

A Trabant megalkotói olcsó, de megbízható autót terveztek, aminek fenntartása és javítása sem költséges. A mai használati tárgyakat szemlélve megdöbbentő, mennyire a „semmiből”, a lehető legkevesebb anyag felhasználásával készült ez a szükség szülte autó. Mennyivel könnyebb elegendő pénzből megtervezni egy jól felszerelt 3 tonnás gépkocsit, mint fordítva! Ám „ami nincs, az nem romlik el.” A bogárhátú amerikai reklámszlogenje a Trabant­ról is szólhatna, hiszen nincs benne hűtővíz, benzinpumpa, kardán­tengely, elektromos ablakemelő, sem klímabe­rendezés; nincs kettős tömegű lendkerék, EGR-szelep, kipufogógáz visszavezetés… nincs benne semmi. Rádióra, hang­szóróra sincs szükség, úgysem hallanánk…

Elnyűhetetlen

Mivel akkoriban korlátozottan állt rendelkezésre acéllemez, ezért annak kiváltására a mérnökök már a háború előtt műanyaggal kísérleteztek. Az acéllemezt végül papundeklivel, más nevén Duroplaszt-tal helyettesítették. A magas hőfokon összepréselt gyapot és gyanta elegye okos megoldásnak bizonyult, ráadásul ez az anyag nagyon lassan öregszik el!

A hangzatos nevű papundekli (Duroplast)

Sebesség-élményhez nem kell sebesség…

A Trabant futóműve remek, motorja pedig valóságos csoda! Napjainkban méltány­talanul mellőzik a kétütemű motort, ami külön olajozással, benzin befecskendezéssel most is szalonképes lehetne - lásd a ma is kétütemű motorral hajtott robogókat. Modern olajjal 1:50 arányban keverve a kétütemű motor nem is füstöl, na jó, hidegben egy picit, ám fajlagos teljesítménye duplája a négyüteműnek: azonos köbcentiből azonos körülmények között kétszer annyi lóerőt termel! Jól gyorsul: 60 km/h-ig tökéletesen versenyképes bármivel, 100-nál már fáj...

Fenntarthatóság

A Trabant nagyon is környezetbarát autó, hiszen jó ideje legyártották - az autógyártás pedig köztudottan környezetszennyező folyamat. Mivel azonban a Trabant minden része javítható, illetve újraépíthető, akár száz év múlva is közlekedhetünk vele.

Szimbólum

1989-ben, a vasfüggöny lebontásakor a Trabant a kommunizmus szimbólumává, az NDK, a szocializmus jelképévé vált. Az NDK-s menekültek által kényszerűen hátrahagyott, jó állapotú verdák soproni és szombathelyi árverésén sok példány talált vevőre kedvező áron. Ezeket a járműveket korábbi tulajdonosaik jellegzetesen feltuningolták eltérő színű tetővel, oldalsó díszcsíkokkal, ködlámpákkal stb... 

Az évtizedekig gyártott típus veszte az lett, hogy nem fejlesztették tovább: ’64-től ’89-ig változatlan formában gyártották, hiszen nem volt más, nem volt piacgazdaság, szocializmus volt. A tervgazdaság ideje alatt a gyártás minősége fokozatosan romlott. Míg kezdetben luxusbeütések, például változatos díszléc variációk, széles színskála, rengeteg féle színkombináció jellemezte a Trabit, addig a gyártás utolsó fázisára ezek eltűntek.

A mi Trabink homokszínű, hivatalosan Champagner beige árnyalatú

Kultikus

A ’90-es éveket övező Trabant-utálat mára elmúlt. Ami akkor ciki volt, ma kifejezetten menő; az autó formája, megjelenése mindenkiből kivált valamit. Egyesek megbámulják, mások gyűjtik; világszerte rajongói klubok éltetik. A magyar Trabant-Wartburg Klub 30 éve alakult.

Gondos gazda

A mi, 1985-ös évjáratú járművünk külső megjelenése - még ha nem is volt túl rozsdás -, 2005-re tűrhetetlenné vált. Felújítottuk: az utolsó csavarig szétszedtük, és rendbe tettük. (Ha a Trabi bármelyik részéhez nyúlunk, a kezünk vagy olajos vagy zsíros, de mindenképpen fekete lesz… ez egy ilyen jármű... egy kis koszmók, de ilyennek szeretjük.) Trabink ma a veterán autók nyugdíjas, ám aktív életét éli, rendszeresen használjuk. Ha ezt Etus néni látná!

Etus néni párnája

Hycomatunk időközben társat kapott, nemsokára büszkén pöfögünk vele is a NYUGI-ba!

TAL - SL

Újra együtt volt a nagy csapat: ezúttal cégünk húszéves jubileumát ünnepeltük.

Mi harmincan - villanyszerelők, elektronikai műszerészek, távközlés technikai műszerészek, villamosmérnökök, egykori tűzoltóparancsnokok - akiknek élete szakmájuk kapcsán évtizedek óta összefonódik, a hétköznapok sietségében ritkán tudunk egy jót beszélgetni. Legalább három évtizede ismerjük egymást, de akad, akivel 45 éves a barátság. Utoljára öt éve ültünk asztalhoz, hogy - félretéve az üzleti dolgokat - oldott hangulatban anekdotázhassunk.

A mára tömegessé vált vagyon- és tűzvédelmi rendszerek telepítése, térhódítása a rendszerváltozás után kezdődött az országban… ebbe csöppentünk bele - hála Németh Lajosnak, mert a szakma alapjait a Németh Villamossági Kft.-nél az ő irányításával sajátítottuk el. Az akkori alkalmazottak ma független vállalkozók.

Országos szinten párját ritkítja a soproni példa: a konkurens vállalkozók időről-időre fehér asztalhoz ülnek; mindig van mit mondaniuk egymásnak. Esetünkben ez húsz, sőt - mint Simon László, a 20 éve alapított Nyugat Biztonságtechnika Kft. ügyvezetője elmondta -, inkább harminc év történéseit jelenti, hiszen a jubileumi vacsora asztaltársaságával valójában 1994-ben kezdődött a kapcsolat és a közös munka.

Böröcz István volt tűzoltóparancsnok szemléletesen foglalta össze, miként terjedtek el a rendszerváltozás elején a tűzjelző- és füstelvezető rendszerek. A tűzvédelmi szakember rámutatott: a jelenlévő szakmabeliek abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy a legjobbaktól, mint például Fodor Mihálytól, Kürti Ákostól tanulhattak. Azt is mondta, hogy a folyamatban Németh Lajos volt a kályha – szinte mindenki onnan indult el Márkus Károly vezetésével, ott tanultak meg helyzeteket felismerni, hibát keresni - mi pedig hozzátettük: „sírni, ott, ahol senki se lát”.

Szerintünk mai modern világunk ezt a problémamegoldó gondolkodásmódot nem támogatja, helyette kész megoldást kínál, ami azonban csak akkor okés, ha a munkavégzés során minden a tervek szerint alakul. Ám ha a tervek a kivitelezés során váratlanul módosulnak, akkor elemző gondolkodás hiányában megáll a tudomány…

Összejövetelünkkor az egyes felszólalások – örömünkre – párbeszéddé váltak. Patonai Tamás, a Patonai Security tulajdonosa - aki maga is számos találkozót szervezett biztonságtechnikai szakemberek számára - egyebek mellett azt hangsúlyozta, hogy a konkurens mesterek jól megférnek egymás mellett a piacon.

Találkozónkról – közkívánatra – a filmvetítés sem maradhatott el. A jubileumra most az elmúlt évek alábbi képsorával készültünk:

Fontos volt nekünk ez az este, kijelenthetjük, hogy mindannyian nagyon vártuk.

Megálltunk, visszanéztünk, töltekeztünk, most ismét előre nézünk és tesszük a dolgunkat. A csapat egyetértett abban, hogy a következő találkozónkig nem várunk öt évet… addig is NYUGI…!

TAL-SL

A település ősi nevét viseli a Fertő part első négycsillagos szállodája, a HegiQ. A hegykői termálfürdő területén felépített szálláshely szeptember óta fogadja vendégeit.

Az egyedülálló, hiánypótló szállót Radovits Tibor, a Sá-Ra Termálfürdő vezetője és Sánta Lajos, a Sá-Ra Termál Kft. társalapítója álmodták meg; az alapkő letétele a pandémia kezdetére esett. Miután Sánta Lajos Covid-fertőzésben elhunyt, fia, László lépett a helyébe.  

Minőségi alapanyagok, magas szintű szakmai tudás, nagyfokú kreativitás jellemezte a két és fél évig tartó építkezést. Sánta László, az Origo Sánta Zrt. vezérigazgatója utóbbit hangsúlyozta az átadáson, miszerint folyamatos alkotómunka hatotta át a kivitelezés munkálatait.

 Az első vendég…

Sánta László nem rejtette véka alá, hogy voltak nehéz pillanatok, ám végül - az alvállalkozók fáradságot nem kímélő, összehangolt munkájának köszönhetően - sikerült az elképzeléseknek megfelelően átadni a létesítményt.

Böröcz István egy soproni lakástűzben szerencsésen épen maradt Mária-szobrot hozott magával az ünnepségre. A hegykői termálfürdő tűzvédelméért felelős szakemberének ajándéka remélhetőleg megvédelmezi a szállodát a tűzkártól.

Szigethi István, Hegykő első embere sem érkezett üres kézzel: Szent Mihályt ábrázoló festményt nyújtott át a szálloda vezetőinek.

Az impozáns épület tervei Józsa Dávid, az arculat Szendrődi Réka Anna és munkatársai, a belsőépítészet elemei Kirády Rita Rebeka és Lipák Gábor kreativitását dicsérik; a szobák falinyomata, melyek a Fertő-táj természeti kincseit jelenítik meg, Csipler Vanda munkája. Az 56 férőhelyes szálloda földszintjén hangulatos étkező és wellness terem kapott helyet.

Előtte – utána

Ezt a szálláshelyet felnőttbarátnak mondják, mert itt csak 14 évesnél idősebb vendég szállhat meg - a gyermeksírás-mentes, minőségi elvonulás jegyében. A pihenés kényelmét változatos büfé reggeli és négyfogásos gourmet vacsora fokozza, végül a mosolygós személyzet kedvessége, előzékenysége teszi teljessé

Kreativitás felsőfokon: Pilsits Zsolt séf ételeinek forma- és ízvilága káprázatos 

Mi örültünk a HegiQ-s kihívásnak: a tűzjelzőrendszer, a hő- és füstelvezető rendszer, az informatikai hálózat és a kamerás megfigyelőrendszer kivitelezése volt a feladatunk.

160 füstérzékelőt helyeztünk el az épületben

A munka nagyságát jelzi, hogy például az informatikai hálózat 5000 méter kábelt emésztett fel. Látványos, amikor az összesen 15 füstelvezető ablak egyszerre nyílik – záródik:

Jó érzés egy ilyen munkát az elejétől a végéig megélni, az adódó nehézségeket olykor improvizatív módon megoldani, úgy, hogy az lehetőleg mindenkinek jó legyen. Most, hogy a HegiQ elkészült, nosztalgiával gondolunk vissza a napra, amikor a helyén lévő zöld mezőn arról beszélgettünk, hogy itt szálloda lesz...

„Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek…”
(Ady Endre)

Jó, hogy vannak olyan cégek, amelyek a váratlan hátráltató tényezők ellenére rendíthetetlenül véghezviszik elképzeléseiket. Gondoljanak bele: ezt az építkezést végigkísérte a világjárvány, az építőanyagok nagymértékű drágulása, majd az energiaválság. Az Origo Sánta Zrt. munkája, szemlélete példaértékű számunkra, a HegiQ történetének kétségkívül a NYUGI-ban a helye.

Kevés helyen találhatók olyan, a XX. század legsötétebb korszakából származó építészeti emlékek, mint Nürnbergben. Múlt héten arra vitt utunk, jöjjön egy kis beszámoló.

Az építmények azért maradtak meg többé-kevésbé eredeti állapotban, mert csodával határosan nem bombázták le, majd a náci birodalom bukása után nem robbantották fel őket az amerikai seregek. Egyedül a horogkereszteket semmisítették meg; a békeidőszak beköszöntével pedig az akkori nyugatnémet vezetés sem lebontani, sem felújítani nem akarta az épületeket.

A birodalmi pártgyűlések helyszínéül szolgált 1933 és ’38 között ez a 16,5 km² kiterjedésű terület. A tervező-építész Albert Speer, aki azonban a háború kitörése miatt nem tudta befejezni művét. Jelenleg koncerteket, sporteseményeket rendeznek itt.

A Kongresszusi Központ mintaadója a római Colosseum lehetett, bár annál lényegesen nagyobb. Az eredeti tervek szerint 70 méter magas lett volna, ám csak 39 méteres magasságig jutottak az építők. Jelenleg látogatható, a létesítmény múltjával foglalkozó dokumentum gyűjteménynek ad otthont.

A Nagy út (Große Straße) 1,5 km hosszú, több mint 40 méter széles, beton alapját 1,2 méter oldalhosszúságú gránit négyzetek borítják. Ez a méret a díszlépés tartásában segített - volna -, ám mivel 1939-re készült el, katonai felvonulást már nem tartottak rajta. A háború végén az amerikai csapatok repülőtérnek használták, ma a nürnbergi vásárok parkolójául szolgál.

A Zeppelin mező onnan kapta nevét, hogy itt landolt 1909-ben Zeppelin gróf legendás járművével. A terület köré 1935-től kezdődően lelátókat építettek, az északi oldal lezárásaként pedig megépítették a ma is látható fő tribünt, innen szónokolt a néphez többek között Adolf Hitler. Eredetileg kétoldalról oszlopsor csatlakozott az épülethez, ám azt a hatvanas években életveszélyes állapotuk miatt felrobbantották. Az épület többi része azóta is dacol az időjárás viszontagságaival.

„Tavasz van, milyen szép tavasz van, de jó futkosni a szabadban! A fű magas, sűrű a lomb, csíz búvik ott és vadgalamb, száll a gyermekek nevetése, tavasz, vidámság - ez a béke!”

Milyen jól tükrözi Benjámin László verse azt az érzést, amit évről-évre átélünk, ’midőn’ a tél végérvényesen elvonul!

 Első, „szélhozta” kankalinunk (Primula). Reméljük, hamar elszaporodik kertünkben!

A kikelet, a szívet-lelket, na és testet melengető friss tavasz a keresztény világ legnagyobb ünnepét: a húsvétot is elhozza. Krisztus kereszthalála, majd feltáma­dása a reménység szimbóluma, az örök életbe vetett hité; míg az ünnepet megelőző negyvennapos böjt a bűnbánat és a megtisztulás időszaka.

Bár e szép egyházi és családi ünnephez kötődő hagyo­mányaink, népszokásaink közül ma már kevés él, azért például a tavaszi nagytakarítás, jellegzetes húsvéti ételeink, a sonka, a tojás, a kalács és bor fogyasztása, a tojásfestés, a tojáskereső játékok és a húsvéti ajándékozás megmaradtak.

Amint a legszínesebb, máig ismert locsolkodás szokása is; igaz, mind kevesebb ünneplő ruhás fiatalembert láthatunk kölnivel a kezében húsvéthétfőn. Eredetileg a víz tisztítóerejébe vetett hit okán öntötték nyakon kútból húzott friss vízzel - később szódavízzel - a lányokat; néhány településen meg is vesszőzték őket betegségűzőül’. A locsolkodásnak a párválasztásban is szerepe volt: a hímes- vagy pirostojás ui. elsősorban a hölgy szívében kedves legénynek járt. Kezd feledésbe merülni, hogy annó a húsvéthétfő utáni kedden a lányok is meglocsol(hat)ták a fiúkat, a rítus mellé körített versikék témája viszont ma is fantázia-mozgató… íme néhány szösszenet:

Védőmaszkban jár a nyuszi,
locsolásért nem jár puszi!

Itt maradok a szobámban,
meglocsollak távmunkában!

Közösségben jártam, karanténba zártak...
Locsolni így nem tudok, lányok online utaljatok!

Virtuális locsolkodás, távolról is hatásos,
Nekem sem kell kölni hozzá, s te sem leszel bűzbájos!

Rózsavíz a kezembe,
Hadd öntsem a fejedre!

Ól sarkában disznó röfög,
meglocsollak, aztán mögyök!

Van nekem egy locsolóm, Nem kölni van benne.
Ha én azt itt elővenném, Nagy sikoltás lenne!

Fel a szoknyát, le a bugyit,
Hadd locsoljam meg a nyuszit!

Szeged felől jön a gőzös, Oda öntök, ahol szőrös!

Az én locsolómra két tojás van festve!
Hogyha azzal meglocsollak elmehetsz majd GYES-re!

Kedvelt húsvéti dekoráció a tojásfa, mellyel kézügyesség nélkül, könnyedén ünnepi hangulatot varázsolhatunk.

Az ünnep szimbólumai: a tojás, a barka, a bárány vagy a nyúl természetesen - a téli ünnepkörnél nem giccstelenebb - húsvéti dekorációkon is fellelhetők, mint például eme műanyag nyuszin:

„A giccs csimborasszója” címet ezúttal a lila fülű ping-pong labda-nyúl kapta, megelőzve csokoládéból készült társát. (Vagy holtversenyben?)

Utóbbi esetében esküdni mernénk, hogy ezt a formát láttuk már valahol...

A tavasz érkezése feletti örömünk pedig odáig jutott, hogy gépjárműveinket nyáriasítottuk.

A Nyugat Biztonságtechnika Kft. áldott húsvéti ünnepeket kíván minden kedves ügyfelének és a NYUGI olvasóinak!

TAL

Kóstoltak már gödölyét? Mi igen!

Sajnáltuk ám a kis kecske­gidát, hiszen előző nap még a fűben szaladgált, ám amikor illatos, porhanyósra sült, zsenge húsát kapros-túrós galuskával szervírozták, felülkerekedett bennünk az ősi ösztön… és ha már szegény pára nem válhatott anya­kecskévé, legalább ne hiába végezze be sorsát, nem igaz?

A gödölye - Vlasichné Márta és Bertók Ferenc főztje

A nem mindennapi eledel sokak által pompásnak tartott, szokatlan ízére nem kaptunk rá, de kár lett volna kihagyni. Hogy’ hol „gödölyéztünk”? Hát’ a zalaszentjakabi - rövidítve - 'romanapon' még a verőfényes augusztusban. Ímhol egy kis NYUGI-s nyáridéző.

Megadták a módját a romanapozók'! A vállalkozó szellemű jakabiak és a Galamboki Hagyományőrzők már délelőtt nekiláttak az ételkészítésnek: csülök- és pacalpörkölt, chilis bab, na meg a gödölye rotyogott a közösségi ház udvarán felállított kondérokban, hogy mire a népek megérkeznek, jóízűen kanalazhassák az egytálételeket.

Az ünnepélyes megnyitó és a kulturális műsor idejére a Művelődési Házba vonultak a vendégek. Mi is, mert ugyan a szíves invitálást elfogadva véletlenül csöppentünk a buliba, gyökereink és az itt töltött nyarak emléke ide köt minket; ez a kis zalai falu szinte a második otthonunk. Az egybegyűlteket elébb a Roma Nemzetiségi Önkormányzat korábbi elnöke, Nikolics Ferenc, majd utódja, Bogdán Árpád köszöntötte, azután átadták a szót a falu első emberének.

Lampert Hajnalka felvételei

A polgármester úr örömét fejezte ki, hogy immár a negyedik, egyebekben színvonalas hagyományőrző eseményt rendezik a faluban. Molnár József kiemelte: ez azért is fontos, mert Zalaszentjakabon a roma lakosság száma már meghatározó, amit - mint mondta - nem szégyellni kell vagy elbeszélni felette, hanem a helyzettel együtt élni, azt kezelni, helyben és másutt megfelelően prezentálni.

Molnár József a településen élő roma nemzetiségű emberekről azt mondta: ők nem a sült galambra várnak, vagy hogy valami az égből pottyanjon. Valamennyien tisztességesen, becsületesen gondolkodnak magukról, a családjukról, gyermekeik iskoláztatásáról. Munkába járnak, szorgalmasan dolgoznak, ezért nem is látni a faluban tekergő, csavargó embert, hiszen mindenki dolgozik - ha pedig éppen nem, akkor pihen; ami becsülendő. A polgármester hangsúlyozta: "minden nemzetnek, nemzetiségnek megvan a maga veleszületett lelkülete, világa; amit tolerálni kell."

A polgármester szerint ez a nyárvégi rendezvény remek alkalom arra, hogy a falubeliek és a környező településekről meghívott vendégek leüljenek és beszélgessenek egymással. A program a korábbiakhoz hasonlóan a Roma Nemzetiségi Önkormányzat sikeres pályázatának köszönhetően, az Emberi Erőforrások Minisztériuma „Roma nemzetiségi kulturális kezdeményezések 2020. évi költségvetési támogatása” című pályázatán elnyert 300 ezer forintos támogatásból valósult meg.

A bogrács-ételekkel kapcsolatban a polgármester mosolyogva jegyezte meg: rendszerint olyan finomra sikerülnek, hogy vigyázni kell, ne egye túl magát az ember. Bár főzőversenyt nem hirdettek, a "kukták" munkáját ajándékkal köszönték meg a szervezők.

A szabadtéri főzés, a kulináris élvezetek mellett természetesen hagyományosan a zenéé, a táncé és az éneké a főszerep a romanapon.

A roma himnusz gyönyörű

A polgármester elmondta nekünk, hogy a településen apránként, kis lépésekkel igyekeznek előbbre jutni. Saját megfigyelésünk, hogy például az utcák, parkok évről-évre szebbek, virágosabbak. Nemrégiben kívül-belül megújult a közösségi avagy művelődési ház (az egykori Filmszínház); igaz, az óvoda bezárt, de van posta, vendéglátóipari egység és könyvtár is, meg persze helyi gazdálkodók, termelők. Jakabon is élnek a közmunka program lehetőségével, emellett az időseket is igyekeznek támogatni - mikor mivel: tűzifával vagy éppen tisztítószer csomaggal; Idősek napja alkalmából pedig műsorral köszöntik őket, külön figyelemmel a falu legidősebb lakójára, aki immár a 94 éves Aracsi Józsefné, vagyis a mi Dédink.

Na persze tudjuk, hogy nem a gödölye volt itt a lényeg, hanem az együttlét, amikor cigány és nem cigány ember együtt kóstol, beszélget, táncol, lélegzik… Itt nincs anyázás, másikra fújás, lenézés. (Ja, és piálás se, a romanapon részeg embert nem látni.) Van viszont elfogadás és úgy éreztük: szeretet. Még gyerekként megtapasztaltuk, hogy a zalaszentjakabiak mindig is jól kijöttek - az akkor még igazi roma viseletben járó - a romákkal, szépen éltek egymás mellett, támogatva a másikat. A „modell” követhető: megférni békében, barátságban, uram bocsá’ szeretetben, egyszóval NYUGI-ban… mint színes cipőn a különböző árnyalatok.

2021. 01. 29.

Vállalkozónak lenni nem könnyű.

Az élet számos feladatot állít elénk.

Jó munkához idő kell, a rosszhoz még több.

Kihívások, gyertek!

Biztonság, munkavédelem mindenekelőtt.

Minden helyzetben a megoldásra törekszünk.

Semmitől nem riadunk vissza.

Szorgalomban élen járunk.

Olykor azért hibázunk.

Van, ami balul sül el.

A nehézség leküzdése sérüléssel járhat.

Mindent a cél (tűzvédelmi kisfilm) érdekében.

 Szükség törvényt bont.

Van, amitől meg kell válni.

Fontos a csapat,

a szabadidő,

… mega fusi.

NYUGI-s 2021-et kívánunk!