Lassan elvirágzik a napraforgó. A szemrevaló növény tábláinak színfoltjai lelkünket simogatják, hasznos tápanyagai pedig testünket táplálják.
Az élénksárga szirmok ölelésében pompázó napraforgó látványa szívmelengető. Vincent van Gogh-ot olyannyira megihlette, hogy máig legismertebb művei közé tartoznak a csodás növényt megörökítő alkotásai.
Úgy tartják, hogy a napraforgó mindig a Nap felé néz - neve is e képességére utal. A fiatal, növekedésben lévő példányok valóban követik a Nap irányát, mivel nappal a keleti, árnyékos, éjszaka pedig a nyugati oldalon növekednek gyorsabban sejtjeik; reggel aztán újra kelet felé fordulnak, hogy újult erővel követhessék a Napot. A kifejlett, akár 3 méteresre is megnövő virág azonban többé nem forgolódik: beáll kelet felé, ahonnan magtól nehezülő tányérja a legtöbb energiát kapja. A forró napsugarak úgy felmelegítik tányérját, hogy az más növényeknél ötször több beporzó rovart vonz, így termése gazdagabb lesz.
Helianthus annuus – szép csengésű a napraforgó latin neve
Évezredek óta csodáljuk és fogyasztjuk a napraforgót. A szántóföldek szépe Közép-Amerikából származik, az indiánok már 3000 évvel ezelőtt termesztették. Európába a 16. században került eleinte dísz-, illetve szegélynövényként. Magyarországon a második világháború után is takarmánynövénynek számított. Haszonnövénnyé az 1700-as évek elején vált, amikor olajtartalma kivonásának módszerét 1716-ban Angliában Arthur Bunyan szabadalmaztatta.
Egy liter olaj előállításához bő 2 kg napraforgómag kell
A napraforgó olaját eleinte a bőr- és gyapjúfeldolgozásban hasznosították, a 20. század elején szappant főztek, festéket gyártottak vele, élelmezési célra való felhasználása csak az 1940-es évektől vált tömegessé. Az 1970-es évektől a napraforgóolaj már keresett exportcikk volt, így termésátlaga jócskán megnőtt. Ma a világ egyik legelterjedtebb olajnövénye, amely kedvezőtlen feltételek mellett is hektáronként 1,8-2,5 tonna átlagtermést hoz. 2021-ben több mint 70 országban termesztették – közel 60 millió tonna mennyiségben.
A napraforgót nagyobbrészt étolajként, a szappan- és a margaringyártás fontos alapanyagaként hasznosítjuk. Az olajsajtolás melléktermékeként visszamaradó dara értékes fehérjetakarmány, a másodnövényként vetett napraforgó kiváló zöldtrágyanövény. A fűtésre nyújt alternatívát a napraforgó héja: apró pellet formára préselve hasznos biomassza alapú energiaforrás.
Sokak kedvence - a madaraké is - a szotyi (szotyola vagy makuka)
Magja igazi kincs, melynek kedvező élettani hatásai gyógynövénnyé teszik a napraforgót. Az élelmi rostban és telítetlen zsírsavakban gazdag szotyola kiváló növényi fehérjeforrás, természetes E vitaminforrás, egyebek mellett B1, B2 vitamint, foszfort, vasat, kalciumot, magnéziumot, káliumot tartalmaz. Levesek, saláták, raguk, zöldségköretek, mártások, rakott vagy töltött ételek, uzsonnakrémek, müzlik, sütemények, turmix italok értékes kiegészítője. A nyers magot csíráztathatjuk is és saláták, szendvicsek tetejére szórhatjuk. Akár nyersen, akár olajban sütve vagy szárazon pirítva fogyasztjuk a magbelet, jótékony hatása nem marad el: erősíti immunrendszerünket, gyulladás- és koleszterinszintcsökkentő, zsírsavai hozzájárulnak a szív- és érrendszeri betegségek megelőzéséhez, a vér koleszterinszintjének csökkentéséhez és kedvezően befolyásolják vérnyomást.
Ne feledkezzünk meg a napraforgó sárga virágairól sem, hiszen a megszárított szirmokból főzött tea vízhajtó, lázcsökkentő és sebgyógyító hatású.
A napraforgó szépsége tehát nem öncélú, hiszen ez a csodálatos növény a maga teljességében minket szolgál. Gyönyörködjünk benne, amíg lehet, aratás után pedig fogyasszuk jó étvággyal, de mértékletesen, és legfőképpen NYUGI-san… testünk-lelkünk meghálálja!
TAL - SL
