Etus néni Trabantja volt, 2002 óta a miénk. Hycomat. Hátsó ülésén ma is ott van Etus néni párnája…
Akarsz egy kalandot? Vegyél egy Trabantot!
Maga volt a földi boldogság, amikor gyerekkorunkban Trabantba ülhettünk! A lurkók imádják a Trabit, mert pici és aranyos. Aki már vezette, tudja: más mai autó - kevés kivétellel - nem ad olyan közvetlen vezetési, gokárt-szerű élményt, mint a Trabant! Aki eddig csupán mostani, vezetéstechnikai segítő rendszerekkel felszerelt kocsit hajtott, nem tudhatja, mi is a vezetés úgy igazából. Szerintünk minden autóvezetőnek és leendő sofőrnek ki kéne próbálnia a Trabantot; az aha-élmény garantált!
Hogyan lettünk Trabant Hycomat tulajdonosok?
Autónk első tulajdonosa, Etus néni megöregedett, betegeskedett. Eljött az idő, amikor féltve őrzött járművét kénytelen volt másra bízni. A kocsi a soproni Németh Villamossághoz került, ahol tetőcsomagtartóval, tetején létrával a műszerészek használták; a többieknek meggyűlt a baja az automata kuplunggal - ami valóban kissé darabos.
A Német Villamosság 2002-ben felhagyott a gyengeáramú műszerészi tevékenységgel, a szóban forgó járgánytól is megvált, és búcsúajándékként ránk testálta. Örömmel fogadtuk, hiszen szerettük ezt az autót, meg jól is jött: akkor alapítottuk cégünket, a Nyugat Biztonságtechnika Kft.-t, és a jóöreg’ Barkas-unk mellett a Trabit is hadra foghattuk.
Unikum
A Trabantot 1954-’55-ben tervezték, első példánya 1957. november 7-én, az utolsó 1991. április 30-án gurult le a szalagról. A kelet-európai autógyártást megtestesítő járműből több mint 3 millió darab készült – a legtöbb a 601-esből. Kezdetben AWZ P50-nek hívták, majd 1959-ben kapta meg ikonikus nevét. Kelet-Németország legelterjedtebb autótípusa a többi szocialista országban is sikert aratott: a motorbicikli kényelmét meghaladva tető került az ember feje fölé, és autóba ülhetett egy egész ország.
Minimalizmus
A Trabant megalkotói olcsó, de megbízható autót terveztek, aminek fenntartása és javítása sem költséges. A mai használati tárgyakat szemlélve megdöbbentő, mennyire a „semmiből”, a lehető legkevesebb anyag felhasználásával készült ez a szükség szülte autó. Mennyivel könnyebb elegendő pénzből megtervezni egy jól felszerelt 3 tonnás gépkocsit, mint fordítva! Ám „ami nincs, az nem romlik el.” A bogárhátú amerikai reklámszlogenje a Trabantról is szólhatna, hiszen nincs benne hűtővíz, benzinpumpa, kardántengely, elektromos ablakemelő, sem klímaberendezés; nincs kettős tömegű lendkerék, EGR-szelep, kipufogógáz visszavezetés… nincs benne semmi. Rádióra, hangszóróra sincs szükség, úgysem hallanánk…
Elnyűhetetlen
Mivel akkoriban korlátozottan állt rendelkezésre acéllemez, ezért annak kiváltására a mérnökök már a háború előtt műanyaggal kísérleteztek. Az acéllemezt végül papundeklivel, más nevén Duroplaszt-tal helyettesítették. A magas hőfokon összepréselt gyapot és gyanta elegye okos megoldásnak bizonyult, ráadásul ez az anyag nagyon lassan öregszik el!
A hangzatos nevű papundekli (Duroplast)
Sebesség-élményhez nem kell sebesség…
A Trabant futóműve remek, motorja pedig valóságos csoda! Napjainkban méltánytalanul mellőzik a kétütemű motort, ami külön olajozással, benzin befecskendezéssel most is szalonképes lehetne - lásd a ma is kétütemű motorral hajtott robogókat. Modern olajjal 1:50 arányban keverve a kétütemű motor nem is füstöl, na jó, hidegben egy picit, ám fajlagos teljesítménye duplája a négyüteműnek: azonos köbcentiből azonos körülmények között kétszer annyi lóerőt termel! Jól gyorsul: 60 km/h-ig tökéletesen versenyképes bármivel, 100-nál már fáj...
Fenntarthatóság
A Trabant nagyon is környezetbarát autó, hiszen jó ideje legyártották - az autógyártás pedig köztudottan környezetszennyező folyamat. Mivel azonban a Trabant minden része javítható, illetve újraépíthető, akár száz év múlva is közlekedhetünk vele.
Szimbólum
1989-ben, a vasfüggöny lebontásakor a Trabant a kommunizmus szimbólumává, az NDK, a szocializmus jelképévé vált. Az NDK-s menekültek által kényszerűen hátrahagyott, jó állapotú verdák soproni és szombathelyi árverésén sok példány talált vevőre kedvező áron. Ezeket a járműveket korábbi tulajdonosaik jellegzetesen feltuningolták eltérő színű tetővel, oldalsó díszcsíkokkal, ködlámpákkal stb...
Az évtizedekig gyártott típus veszte az lett, hogy nem fejlesztették tovább: ’64-től ’89-ig változatlan formában gyártották, hiszen nem volt más, nem volt piacgazdaság, szocializmus volt. A tervgazdaság ideje alatt a gyártás minősége fokozatosan romlott. Míg kezdetben luxusbeütések, például változatos díszléc variációk, széles színskála, rengeteg féle színkombináció jellemezte a Trabit, addig a gyártás utolsó fázisára ezek eltűntek.
A mi Trabink homokszínű, hivatalosan Champagner beige árnyalatú
Kultikus
A ’90-es éveket övező Trabant-utálat mára elmúlt. Ami akkor ciki volt, ma kifejezetten menő; az autó formája, megjelenése mindenkiből kivált valamit. Egyesek megbámulják, mások gyűjtik; világszerte rajongói klubok éltetik. A magyar Trabant-Wartburg Klub 30 éve alakult.
Gondos gazda
A mi, 1985-ös évjáratú járművünk külső megjelenése - még ha nem is volt túl rozsdás -, 2005-re tűrhetetlenné vált. Felújítottuk: az utolsó csavarig szétszedtük, és rendbe tettük. (Ha a Trabi bármelyik részéhez nyúlunk, a kezünk vagy olajos vagy zsíros, de mindenképpen fekete lesz… ez egy ilyen jármű... egy kis koszmók, de ilyennek szeretjük.) Trabink ma a veterán autók nyugdíjas, ám aktív életét éli, rendszeresen használjuk. Ha ezt Etus néni látná!
Etus néni párnája
Hycomatunk időközben társat kapott, nemsokára büszkén pöfögünk vele is a NYUGI-ba!
TAL - SL
