Kóstoltak már gödölyét? Mi igen!
Sajnáltuk ám a kis kecskegidát, hiszen előző nap még a fűben szaladgált, ám amikor illatos, porhanyósra sült, zsenge húsát kapros-túrós galuskával szervírozták, felülkerekedett bennünk az ősi ösztön… és ha már szegény pára nem válhatott anyakecskévé, legalább ne hiába végezze be sorsát, nem igaz?
A gödölye - Vlasichné Márta és Bertók Ferenc főztje
A nem mindennapi eledel sokak által pompásnak tartott, szokatlan ízére nem kaptunk rá, de kár lett volna kihagyni. Hogy’ hol „gödölyéztünk”? Hát’ a zalaszentjakabi - rövidítve - 'romanapon' még a verőfényes augusztusban. Ímhol egy kis NYUGI-s nyáridéző.
Megadták a módját a romanapozók'! A vállalkozó szellemű jakabiak és a Galamboki Hagyományőrzők már délelőtt nekiláttak az ételkészítésnek: csülök- és pacalpörkölt, chilis bab, na meg a gödölye rotyogott a közösségi ház udvarán felállított kondérokban, hogy mire a népek megérkeznek, jóízűen kanalazhassák az egytálételeket.
Az ünnepélyes megnyitó és a kulturális műsor idejére a Művelődési Házba vonultak a vendégek. Mi is, mert ugyan a szíves invitálást elfogadva véletlenül csöppentünk a buliba, gyökereink és az itt töltött nyarak emléke ide köt minket; ez a kis zalai falu szinte a második otthonunk. Az egybegyűlteket elébb a Roma Nemzetiségi Önkormányzat korábbi elnöke, Nikolics Ferenc, majd utódja, Bogdán Árpád köszöntötte, azután átadták a szót a falu első emberének.
Lampert Hajnalka felvételei
A polgármester úr örömét fejezte ki, hogy immár a negyedik, egyebekben színvonalas hagyományőrző eseményt rendezik a faluban. Molnár József kiemelte: ez azért is fontos, mert Zalaszentjakabon a roma lakosság száma már meghatározó, amit - mint mondta - nem szégyellni kell vagy elbeszélni felette, hanem a helyzettel együtt élni, azt kezelni, helyben és másutt megfelelően prezentálni.
Molnár József a településen élő roma nemzetiségű emberekről azt mondta: ők nem a sült galambra várnak, vagy hogy valami az égből pottyanjon. Valamennyien tisztességesen, becsületesen gondolkodnak magukról, a családjukról, gyermekeik iskoláztatásáról. Munkába járnak, szorgalmasan dolgoznak, ezért nem is látni a faluban tekergő, csavargó embert, hiszen mindenki dolgozik - ha pedig éppen nem, akkor pihen; ami becsülendő. A polgármester hangsúlyozta: "minden nemzetnek, nemzetiségnek megvan a maga veleszületett lelkülete, világa; amit tolerálni kell."
A polgármester szerint ez a nyárvégi rendezvény remek alkalom arra, hogy a falubeliek és a környező településekről meghívott vendégek leüljenek és beszélgessenek egymással. A program a korábbiakhoz hasonlóan a Roma Nemzetiségi Önkormányzat sikeres pályázatának köszönhetően, az Emberi Erőforrások Minisztériuma „Roma nemzetiségi kulturális kezdeményezések 2020. évi költségvetési támogatása” című pályázatán elnyert 300 ezer forintos támogatásból valósult meg.
A bogrács-ételekkel kapcsolatban a polgármester mosolyogva jegyezte meg: rendszerint olyan finomra sikerülnek, hogy vigyázni kell, ne egye túl magát az ember. Bár főzőversenyt nem hirdettek, a "kukták" munkáját ajándékkal köszönték meg a szervezők.
A szabadtéri főzés, a kulináris élvezetek mellett természetesen hagyományosan a zenéé, a táncé és az éneké a főszerep a romanapon.
A roma himnusz gyönyörű
A polgármester elmondta nekünk, hogy a településen apránként, kis lépésekkel igyekeznek előbbre jutni. Saját megfigyelésünk, hogy például az utcák, parkok évről-évre szebbek, virágosabbak. Nemrégiben kívül-belül megújult a közösségi avagy művelődési ház (az egykori Filmszínház); igaz, az óvoda bezárt, de van posta, vendéglátóipari egység és könyvtár is, meg persze helyi gazdálkodók, termelők. Jakabon is élnek a közmunka program lehetőségével, emellett az időseket is igyekeznek támogatni - mikor mivel: tűzifával vagy éppen tisztítószer csomaggal; Idősek napja alkalmából pedig műsorral köszöntik őket, külön figyelemmel a falu legidősebb lakójára, aki immár a 94 éves Aracsi Józsefné, vagyis a mi Dédink.
Na persze tudjuk, hogy nem a gödölye volt itt a lényeg, hanem az együttlét, amikor cigány és nem cigány ember együtt kóstol, beszélget, táncol, lélegzik… Itt nincs anyázás, másikra fújás, lenézés. (Ja, és piálás se, a romanapon részeg embert nem látni.) Van viszont elfogadás és úgy éreztük: szeretet. Még gyerekként megtapasztaltuk, hogy a zalaszentjakabiak mindig is jól kijöttek - az akkor még igazi roma viseletben járó - a romákkal, szépen éltek egymás mellett, támogatva a másikat. A „modell” követhető: megférni békében, barátságban, uram bocsá’ szeretetben, egyszóval NYUGI-ban… mint színes cipőn a különböző árnyalatok.
2021. 01. 29.
