Előző bejegyzésünk zárszavában tudattuk: társat kapott a Trabink. Bizony, méghozzá egy AWZ P70-est! Na, az meg milyen szerzet, kérdezhetjük… úgyhogy mielőtt rátérünk járművünk bemutatására, álljon itt a teljesség igénye nélkül egy rövid történeti összefoglaló:
A képzett kovács és tanult mérnök August Horch (1868-1951) 1899-ben Kölnben megalapította első autóipari vállalatát, hogy megvalósítsa álmát, amit korábbi munkahelyén, a Benz és Co-nál nem tehetett. Vállalkozása a modern 4 és 6 hengeres motorjai ellenére rövidesen anyagi gondokkal küzdött, mert Horch ugyan zseniális mérnök volt, az üzletvezetéshez kevésbé értett, ezért befektetőket, társakat keresett. Így jött létre 1904-ben Zwickauban a Horch és Társai Gépkocsigyártó Részvénytársaság.
1909-ben, sorozatos pénzügyi viták miatt a felügyelő bizottság kipenderítette Horchot a saját cégéből, aki kényszerűen új autógyárat alapított, melynek - mivel saját nevét nem használhatta, annak latin fordítását -, az Audi nevet adta. Az új cég 1910-ben termelésre készen állt. Teltek az évek, készültek a szebbnél szebb Horch és Audi luxusautók, ám a két cég anyagi helyzete sosem stabilizálódott igazán.
1928-ban a DKW tulajdonosa, a dán Rasmussen megvette a Horch gyárat, és 1932-ben - a Horch, az Audi, a DKW, és a Wanderer autógyárak egyesülésével - létrejött az Auto Union. (Ekkor keletkezett a mai napig létező négy karikás embléma, bár a mai Audinak ehhez az Audihoz semmi köze, az egy másik történet.) Ebben az óriás üzemben a segédmotoros kerékpártól a luxusautókig a társadalom mindegyik rétegének gyártottak járművet. Ezek közül mi a DKW néven árult 2 hengeres, 2 ütemű, elsőkerék meghajtású, favázas és műbőrborítású kisautóval foglalkozunk, mert ezek közvetlen leszármazottja a P70-es.
A DKW F1-el induló sorozat folyamatos fejlesztésekkel F8-ig jutott, majd kitört a második világháború, a polgári termelés szünetelt, helyettük haditechnikák készültek. A háború után Zwickau, így a gyáróriás is a szovjet zónába került. Mivel bombázások okozta károk nem érték, gyorsan újraindították a 6 hengeres Horchok és a 2 hengeres DKW F8-asok a termelését. A Horch gyártása később szovjet nyomásra abbamaradt, a DKW F8-ból pedig IFA F8 lett, amelynek - a 30-as évek stílusát tükröző – formáját modernizálni kellett. Így született meg 1955-ben az AWZ P70-es. Az elnevezés a gyár új nevéből (Automobilwerk Zwickau) a "P" mint Plastic, tehát műanyag szóból, és a motor hengerűrtartalmából eredt. Tehát a P70-esnek semmi köze a Trabanthoz, annál inkább az Audihoz. :-)
Most lássuk a mi 1958-as évjáratú járművünket! Ebből a típusból összesen harincegykétezer’ darabot készítettek, abból mára körülbelül 100 példány maradt fenn, közülük is csak 15-20 darab lehet használható állapotban. Átalakításoktól mentes, eredeti, ám rendkívül hervadt állapotban vettük, látszott rajta, hogy minden alkatrésze törődést igényel. Egy-két hét tanulmányozás és fejvakarás után nekiláttunk.
Tudtuk, hogy a mechanikával nem lesz gond, az eleve elpusztíthatatlan, ha pedig alkatrész kell, azok több webáruházból is beszerezhetők. Először a motor és a sebességváltó került terítékre, majd leemeltük a karosszériát az alvázról, így a futóműveket is könnyedén felújíthattuk. Egy éven belül készen állt a menetkész alváz.
Ezután jött a neheze: a karosszéria újjáépítése. A lemezrészek rendkívül precíz javítást igényeltek, hiszen azok később, az új faváz elkészítésekor sablonként szolgálnak. Tudtuk, hogy a bükkfa vázat újra kell gyártani, így kisebb csoda volt, hogy egyes elemek használhatónak bizonyultak, méghozzá pont azok, amelyekben vázszám található! Elkészítettük a padlóváz méretezett rajzát, az alapján egy ismerős asztalos mester megalkotta az elemeket, amit irodánkban szereltünk készre. Ezzel megvolt az egyszerű rész, jöhettek az ajtóoszlopok, maguk az ajtók, és a tetőkeret. Az eredeti, többé-kevésbé használható elemek mintájára ezeket is elkészítette az asztalos mester - némi túlmérettel, hogy legyen miből faragni, illeszteni. Amint minden elem rendelkezésre állt, összeraktuk a vázat, beillesztettük az ajtókat, majd ez a nyers karosszéria Püspökmolnáriba, Balikó Mihály hintókészítőhöz költözött. A mester kialakította a szélvédők és az oldalablakok helyét, felillesztette a tetőlemezt és a tetőoszlopok burkolatát.
Ezután a jármű visszatért a garázsba, ahol elkezdhettük az összeszerelést. Felkerültek a lemez kerékdobok, a duroplast burkolatok, beállítottuk az ajtókat, beszereltük a zárszerkezeteket, elkészítettük a díszlécek felszereléséhez szükséges furatokat, sőt, próbaképpen beszereltük az ablakokat is. Még illegális, rendszám nélküli próbautat is tettünk... pszt! Miután az autó gyakorlatilag készen állt, lehetett újra szétszedni, indulhatott a fényező mesterhez. A fényezés után összerakni már csak egy könnyed ujjgyakorlat volt.
Röviden ennyi egy P70-es restaurálása, kisebb megszakításokkal nekünk tíz évig tartott... Hátravan még az OT rendszám megszerzése, majd a bejáratás, hogy aztán vígan, NYUGI-san pöföghessünk vele az utcán.
SL – TAL
