Kevés helyen találhatók olyan, a XX. század legsötétebb korszakából származó építészeti emlékek, mint Nürnbergben. Múlt héten arra vitt utunk, jöjjön egy kis beszámoló.
Az építmények azért maradtak meg többé-kevésbé eredeti állapotban, mert csodával határosan nem bombázták le, majd a náci birodalom bukása után nem robbantották fel őket az amerikai seregek. Egyedül a horogkereszteket semmisítették meg; a békeidőszak beköszöntével pedig az akkori nyugatnémet vezetés sem lebontani, sem felújítani nem akarta az épületeket.
A birodalmi pártgyűlések helyszínéül szolgált 1933 és ’38 között ez a 16,5 km² kiterjedésű terület. A tervező-építész Albert Speer, aki azonban a háború kitörése miatt nem tudta befejezni művét. Jelenleg koncerteket, sporteseményeket rendeznek itt.
A Kongresszusi Központ mintaadója a római Colosseum lehetett, bár annál lényegesen nagyobb. Az eredeti tervek szerint 70 méter magas lett volna, ám csak 39 méteres magasságig jutottak az építők. Jelenleg látogatható, a létesítmény múltjával foglalkozó dokumentum gyűjteménynek ad otthont.
A Nagy út (Große Straße) 1,5 km hosszú, több mint 40 méter széles, beton alapját 1,2 méter oldalhosszúságú gránit négyzetek borítják. Ez a méret a díszlépés tartásában segített - volna -, ám mivel 1939-re készült el, katonai felvonulást már nem tartottak rajta. A háború végén az amerikai csapatok repülőtérnek használták, ma a nürnbergi vásárok parkolójául szolgál.
A Zeppelin mező onnan kapta nevét, hogy itt landolt 1909-ben Zeppelin gróf legendás járművével. A terület köré 1935-től kezdődően lelátókat építettek, az északi oldal lezárásaként pedig megépítették a ma is látható fő tribünt, innen szónokolt a néphez többek között Adolf Hitler. Eredetileg kétoldalról oszlopsor csatlakozott az épülethez, ám azt a hatvanas években életveszélyes állapotuk miatt felrobbantották. Az épület többi része azóta is dacol az időjárás viszontagságaival.
„Tavasz van, milyen szép tavasz van, de jó futkosni a szabadban! A fű magas, sűrű a lomb, csíz búvik ott és vadgalamb, száll a gyermekek nevetése, tavasz, vidámság - ez a béke!”
Milyen jól tükrözi Benjámin László verse azt az érzést, amit évről-évre átélünk, ’midőn’ a tél végérvényesen elvonul!
Első, „szélhozta” kankalinunk (Primula). Reméljük, hamar elszaporodik kertünkben!
A kikelet, a szívet-lelket, na és testet melengető friss tavasz a keresztény világ legnagyobb ünnepét: a húsvétot is elhozza. Krisztus kereszthalála, majd feltámadása a reménység szimbóluma, az örök életbe vetett hité; míg az ünnepet megelőző negyvennapos böjt a bűnbánat és a megtisztulás időszaka.
Bár e szép egyházi és családi ünnephez kötődő hagyományaink, népszokásaink közül ma már kevés él, azért például a tavaszi nagytakarítás, jellegzetes húsvéti ételeink, a sonka, a tojás, a kalács és bor fogyasztása, a tojásfestés, a tojáskereső játékok és a húsvéti ajándékozás megmaradtak.
Amint a legszínesebb, máig ismert locsolkodás szokása is; igaz, mind kevesebb ünneplő ruhás fiatalembert láthatunk kölnivel a kezében húsvéthétfőn. Eredetileg a víz tisztítóerejébe vetett hit okán öntötték nyakon kútból húzott friss vízzel - később szódavízzel - a lányokat; néhány településen meg is vesszőzték őket betegségűzőül’. A locsolkodásnak a párválasztásban is szerepe volt: a hímes- vagy pirostojás ui. elsősorban a hölgy szívében kedves legénynek járt. Kezd feledésbe merülni, hogy annó a húsvéthétfő utáni kedden a lányok is meglocsol(hat)ták a fiúkat, a rítus mellé körített versikék témája viszont ma is fantázia-mozgató… íme néhány szösszenet:
Védőmaszkban jár a nyuszi, locsolásért nem jár puszi!
Itt maradok a szobámban, meglocsollak távmunkában!
Közösségben jártam, karanténba zártak... Locsolni így nem tudok, lányok online utaljatok!
Virtuális locsolkodás, távolról is hatásos, Nekem sem kell kölni hozzá, s te sem leszel bűzbájos!
Rózsavíz a kezembe, Hadd öntsem a fejedre!
Ól sarkában disznó röfög, meglocsollak, aztán mögyök!
Van nekem egy locsolóm, Nem kölni van benne. Ha én azt itt elővenném, Nagy sikoltás lenne!
Fel a szoknyát, le a bugyit, Hadd locsoljam meg a nyuszit!
Szeged felől jön a gőzös, Oda öntök, ahol szőrös!
Az én locsolómra két tojás van festve! Hogyha azzal meglocsollak elmehetsz majd GYES-re!
Kedvelt húsvéti dekoráció a tojásfa, mellyel kézügyesség nélkül, könnyedén ünnepi hangulatot varázsolhatunk.
Az ünnep szimbólumai: a tojás, a barka, a bárány vagy a nyúl természetesen - a téli ünnepkörnél nem giccstelenebb - húsvéti dekorációkon is fellelhetők, mint például eme műanyag nyuszin:
„A giccs csimborasszója” címet ezúttal a lila fülű ping-pong labda-nyúl kapta, megelőzve csokoládéból készült társát. (Vagy holtversenyben?)
Utóbbi esetében esküdni mernénk, hogy ezt a formát láttuk már valahol...
A tavasz érkezése feletti örömünk pedig odáig jutott, hogy gépjárműveinket nyáriasítottuk.
A Nyugat Biztonságtechnika Kft. áldott húsvéti ünnepeket kíván minden kedves ügyfelének és a NYUGI olvasóinak!
Sajnáltuk ám a kis kecskegidát, hiszen előző nap még a fűben szaladgált, ám amikor illatos, porhanyósra sült, zsenge húsát kapros-túrós galuskával szervírozták, felülkerekedett bennünk az ősi ösztön… és ha már szegény pára nem válhatott anyakecskévé, legalább ne hiába végezze be sorsát, nem igaz?
A gödölye - Vlasichné Márta és Bertók Ferenc főztje
A nem mindennapi eledel sokak által pompásnak tartott, szokatlan ízére nem kaptunk rá, de kár lett volna kihagyni. Hogy’ hol „gödölyéztünk”? Hát’ a zalaszentjakabi - rövidítve - 'romanapon' még a verőfényes augusztusban. Ímhol egy kis NYUGI-s nyáridéző.
Megadták a módját a romanapozók'! A vállalkozó szellemű jakabiak és a Galamboki Hagyományőrzők már délelőtt nekiláttak az ételkészítésnek: csülök- és pacalpörkölt, chilis bab, na meg a gödölye rotyogott a közösségi ház udvarán felállított kondérokban, hogy mire a népek megérkeznek, jóízűen kanalazhassák az egytálételeket.
Az ünnepélyes megnyitó és a kulturális műsor idejére a Művelődési Házba vonultak a vendégek. Mi is, mert ugyan a szíves invitálást elfogadva véletlenül csöppentünk a buliba, gyökereink és az itt töltött nyarak emléke ide köt minket; ez a kis zalai falu szinte a második otthonunk. Az egybegyűlteket elébb a Roma Nemzetiségi Önkormányzat korábbi elnöke, Nikolics Ferenc, majd utódja, Bogdán Árpád köszöntötte, azután átadták a szót a falu első emberének.
Lampert Hajnalka felvételei
A polgármester úr örömét fejezte ki, hogy immár a negyedik, egyebekben színvonalas hagyományőrző eseményt rendezik a faluban. Molnár József kiemelte: ez azért is fontos, mert Zalaszentjakabon a roma lakosság száma már meghatározó, amit - mint mondta - nem szégyellni kell vagy elbeszélni felette, hanem a helyzettel együtt élni, azt kezelni, helyben és másutt megfelelően prezentálni.
Molnár József a településen élő roma nemzetiségű emberekről azt mondta: ők nem a sült galambra várnak, vagy hogy valami az égből pottyanjon. Valamennyien tisztességesen, becsületesen gondolkodnak magukról, a családjukról, gyermekeik iskoláztatásáról. Munkába járnak, szorgalmasan dolgoznak, ezért nem is látni a faluban tekergő, csavargó embert, hiszen mindenki dolgozik - ha pedig éppen nem, akkor pihen; ami becsülendő. A polgármester hangsúlyozta: "minden nemzetnek, nemzetiségnek megvan a maga veleszületett lelkülete, világa; amit tolerálni kell."
A polgármester szerint ez a nyárvégi rendezvény remek alkalom arra, hogy a falubeliek és a környező településekről meghívott vendégek leüljenek és beszélgessenek egymással. A program a korábbiakhoz hasonlóan a Roma Nemzetiségi Önkormányzat sikeres pályázatának köszönhetően, az Emberi Erőforrások Minisztériuma „Roma nemzetiségi kulturális kezdeményezések 2020. évi költségvetési támogatása” című pályázatán elnyert 300 ezer forintos támogatásból valósult meg.
A bogrács-ételekkel kapcsolatban a polgármester mosolyogva jegyezte meg: rendszerint olyan finomra sikerülnek, hogy vigyázni kell, ne egye túl magát az ember. Bár főzőversenyt nem hirdettek, a "kukták" munkáját ajándékkal köszönték meg a szervezők.
A szabadtéri főzés, a kulináris élvezetek mellett természetesen hagyományosan a zenéé, a táncé és az éneké a főszerep a romanapon.
A roma himnusz gyönyörű
A polgármester elmondta nekünk, hogy a településen apránként, kis lépésekkel igyekeznek előbbre jutni. Saját megfigyelésünk, hogy például az utcák, parkok évről-évre szebbek, virágosabbak. Nemrégiben kívül-belül megújult a közösségi avagy művelődési ház (az egykori Filmszínház); igaz, az óvoda bezárt, de van posta, vendéglátóipari egység és könyvtár is, meg persze helyi gazdálkodók, termelők. Jakabon is élnek a közmunka program lehetőségével, emellett az időseket is igyekeznek támogatni - mikor mivel: tűzifával vagy éppen tisztítószer csomaggal; Idősek napja alkalmából pedig műsorral köszöntik őket, külön figyelemmel a falu legidősebb lakójára, aki immár a 94 éves Aracsi Józsefné, vagyis a mi Dédink.
Na persze tudjuk, hogy nem a gödölye volt itt a lényeg, hanem az együttlét, amikor cigány és nem cigány ember együtt kóstol, beszélget, táncol, lélegzik… Itt nincs anyázás, másikra fújás, lenézés. (Ja, és piálás se, a romanapon részeg embert nem látni.) Van viszont elfogadás és úgy éreztük: szeretet. Még gyerekként megtapasztaltuk, hogy a zalaszentjakabiak mindig is jól kijöttek - az akkor még igazi roma viseletben járó - a romákkal, szépen éltek egymás mellett, támogatva a másikat. A „modell” követhető: megférni békében, barátságban, uram bocsá’ szeretetben, egyszóval NYUGI-ban… mint színes cipőn a különböző árnyalatok.
Érdekesség jutott eszünkbe egy adventi ajándék kapcsán.
A képen látható, szaloncukrot rejtő, úgynevezett litografált fémdoboz egy, a XIX. századból származó nyomdatechnikai eljárással készült.
A síknyomtatási eljárások közé tartozó litográfia a zsíros anyagok és a víz taszítását használja fel. Az eredeti módszer szerint porózus kőlapra, (általában mészkő) zsírkrétával rajzolták fel a nyomtatandó ábrát, majd azt az olajos nyomdafesték felvitele előtt vízzel megnedvesítették. Így a festék a zsíros részeken megtapadt, a vizes részeken viszont nem, tehát onnan könnyű volt eltávolítani. Azután a kőlapra nagy nyomással szorították rá a papírlapot, vagy adott esetben az ónozott lemezt. Amennyiben színes nyomtatásra volt szükség, mindegyik színhez külön kőlap tartozott.
A litográfiát szívesen alkalmazták híres művészek, mint például a francia festő Toulouse-Lautrec, vagy az osztrák Gustav Klimt, illetve később, a XX. század elején az ipar is: játékokat, dísztárgyakat, dobozokat ékesítettek ezzel az eljárással. Akkoriban ugyanis a tárgyak esztétikája még a funkciónál is fontosabb szerepet kapott.
Természetesen ma már futószalagon, számítógéppel vezérelt nyomdagépek segítségével készülnek ezek a "műalkotások", de a festék felvitelének, a nyomtatásnak az elve lényegében ugyanaz maradt. Tehát NYUGI, a szép dolgok nem tűntek el teljesen.
„Van-e érzés, mely forróbban és sejtelmesebben megdobogtatja az emberi szívet, mint az ünnep és a várakozás izgalma?”
E kedves Márai gondolat sejlett föl bennünk, amikor a naptárra tévedt szemünk, majd pedig a belvárosi készülődés vonta magára figyelmünket. Újra itt az advent!
Életünkben még nem volt és nem is lesz ilyen - ha úgy tetszik - ’pandémiás advent’. Kevésbé önfeledt. Helyette maszkos-kézmosós-távolságtartós, védekezős, korlátozós, szabály-betartós, állás-veszélyeztetős, kovidban megbetegedős, vigyázós-féltős, lemondós… ki hogy’ éli meg. Ám a „mikor lesz már vége ennek az egésznek?” türelmetlensége, feszültsége mellé most utat tör magának a töltekezést ígérő bensőséges, várakozással teli remény időszaka; és kijárási tilalom, buliszünet, bezártság ide vagy oda, mégiscsak történik valami. A szívekben legalábbis.
Az év sokak számára legszebb néhány hete, mely a Jézus Krisztus születését ünneplő éjszakai misével ér véget, a készülődés időszaka egyben. Ezidőtájt szinte mindannyian igyekszünk némi dekorációval szépíteni vagy legalábbis „ellátni” környezetünket. Saját örömünkre, megszokásból, divatból, vagy csak mert illik… egyre megy. (Egyre megy?) Mi is előkerestük, amink van, ezeket találtuk:
Noha alapjában véve a kézzel készült dekorációt részesítjük előnyben, és ennek megfelelően például adventi koszorúnkat rendre magunk készítjük el (lásd fent), nekünk is akadnak gyári hm… giccses darabjaink:
A fém alapanyagú Mikulás „mindent visz”
Különben meg a nyulat formázó szemüveges szarvas is figyelemre méltó 21. századi alkotás.
Egyebekben nem kellett túl szemfülesnek lennünk ahhoz, hogy újabb (giccs)-csimborasszót találjunk és tálaljunk, íme:
A pandémia idején némelyik angyal is megiperedett…
Párhuzam: amint korábban az adventi időszakban böjtöt tartottak, s közben tiltották a zajos, ünnepélyes mulatságokat, hasonlóképpen szolgálja 2020-ban a befelé tekintést, hogy nagyjából úgysem lehet sehova menni – mármint mulatságok és más szórakozási lehetőségek tekintetében. Ám sétálni azt lehet! Közben gyönyörködhetünk az embertársaink által gondosan elhelyezett ablak-, ajtó-, valamint egyéb kültéri díszekben, miáltal a 21. századi karácsonyi fíling tulképp’ garantált. Érjük be most ennyivel és NYUGI, nyugi! Boldog készülődést, kedves olvasónk!
A más néven ’vidék-kör’-t a címbeli kifejezéssel aposztrofálni nekünk bőven belefér.
A pontosság kedvéért mi küldjük ki, azaz el- magunkat időről-időre nem melegebb éghajlatra, hanem vidéki ügyfeleinkhez, hogy javarészt soproni feladataink mellett a többi helyszínen is elvégezzük a munkát; nemrég Győrbe vitt utunk.
A tűzjelző berendezések és füstelvezető rendszerek karbantartása nem csupán a tevékenység műszaki részét jelenti számunkra: a személyes találkozások, beszélgetések partnereinkkel ugyanolyan fontosak; a robot üzemmód nekünk nem megy. Igaz, most a kovid járvány miatt kényszerűen kontaktszegényebbek napjaink: minimálisra csökkentettük a találkozások számát, emellett egyre több ismerősünk fertőződött meg a vírussal. Míg a távolságtartás vagy az állandó kézmosás észrevétlenül simul napi rutinunkba, addig a maszkviselés - lévén, hogy pápaszemesek vagyunk - folytonos kihívás elé állít bennünket.
Szemüvegesnek lenni (nem mindig) jó.
Elmondhatjuk, hogy mostanában mellénk szegődött a szerencse ”kiküldetéseink” alkalmával: meseszép időjárással, finom napsütéssel ajándékozott meg bennünket. Mi pedig a kis dolgoknak is örülünk, bár a verőfényes napsütés novemberben nem is kis dolog.
Mivel ezidőtájt csak elvitelre kapható meleg étel, a jó időt kihasználva sokan a tereken, padokon költik el ebédjüket. Mi a jó öreg Caddy fedezékébe vonultunk vissza.
Ebéd a Caddyben – szükség törvényt bont
A „kiküldetés” nálunk szigorúan szabadidős, avagy csapatépítő tevékenységgel zárul, eleve így tervezzük meg a napot.
A kötelező egészségügyi séta alkalmával számos felfedezést tesz az ember. Advent közeledtén például jól megfigyelhető, hogy környezetünkben miként tör utat magának a giccs.
Ezek pedig már október óta szolgálják lelki üdvösségünket – Sopronban:
Kamerarendszerek és vezeték nélküli riasztórendszerek témájában bővítettük tudásunkat nemrég Zalaegerszegen.
Örömmel tettünk eleget a vagyonvédelmi rendszereket forgalmazó, a riasztó rendszerek hőskora óta a piacon lévő DSC Hungária Kft. meghívásának, hiszen több évtizedes kapcsolatunk ellenére a cég munkatársaival személyesen még nem találkoztunk. Élénkel él bennünk az emlék: 1994 májusában Sopronban, a Németh Villamosságnál töltött második munkanapunkon egy DSC 2550-es típusú riasztó központ felszerelését kaptuk feladatul - egy sördiszkontba. Kíváncsiak voltunk, mit tudnak a roadshow-n bemutatandó, általunk eddig nem használt Uniview kamerák, hiszen eredendő kíváncsiságunknál fogva érdekelnek minket a legújabb fejlesztési eredmények, meg persze - megtörve a napi rutint - kimozdulni is jó.
A fórum helyszínéül szolgáló Willis Hotel Business szálloda a ’80-as években épült. A régi vázszerkezet meghagyásával két és fél év alatt újították fel, az ünnepélyes átadót 2020 szeptemberében tartották.
A térfigyelő kamerák tudásának ma már csak a képzelet szab határt: az ügyfél nem tud olyat kérni, amire ne lenne jó és még jobb megoldás - legyen szó az automatikus arcfelismerő rendszer arc-azonosításáról, az arcfelszín két- vagy háromdimenziós feltérképezéséről, mozgáskövetésről, rendszámfelismerésről, virtuális vonalátlépésről, tárgykövetésről vagy éppen írisz szkennelésről.
A gyártók termékpalettáján megannyi alkalmazás választható a fogyasztó igényei szerint. Ezzel mi úgy vagyunk, hogy a legjobb megoldás mindig az, amelyik - az ügyfél kérésének maximális figyelembevétele mellett - a legegyszerűbb.
A riasztó- és kamerarendszereket tervező, telepítő és szerelő szakemberek találkozója természetesen a járványügyi helyzet figyelembevételével zajlott. Kötelezően elszajkózták a maszkviselés fontosságát, szabályait, kézfertőtlenítő is volt bőven. Halmágyi Loránd kereskedelmi igazgató az év legnagyobb kihívásának nevezte a COVID-19-et: a pandémia a biztonságtechnikai rendszerek termékgyártására is hatást gyakorolt. Kezd általánossá válni például a hőkamerával történő testhőmérséklet-mérés a közösségi terek belépési pontjainál.
A Kínában gyártott Uniview kamerákról azt tudtuk meg, hogy a piacvezető termékcsalád 2017 óta a világon a negyedik, míg a fejlesztések és szabadalmak szintjén világviszonylatban a második helyen áll; a márka jelenleg 145 országban van jelen - immár Magyarországon is. Nálunk a konkurens termékekhez képest egyelőre kevésbé ismerik, ennek megfordítására törekszik a kizárólagos viszonteladó DSC Hungária Kft.
Polonyi Tibor üzletfejlesztési igazgató
Az unv kamerák termékpalettáját három szintre osztják: belépő, közép- és projekt kategóriákra, melyek a kamerák minőségét, tudását, és persze az árát is meghatározzák. Versenytársaival ellentétben az Uniview mindig tökéletesre fejlesztett és szigorú szabályrendszer szerint tesztelt terméket dob piacra. Náluk a firmware frissítés ismeretlen fogalom.
A DSC Hungária Kft. a kezdetektől fogva élen jár a vezeték nélküli riasztórendszerek forgalmazásában, s teszi le mellettük voksát előnyeik miatt, mondván: gyorsabban, tisztábban telepíthetők, programozásuk egyszerű, ezzel a telepítésüket végző szakemberek időráfordítása is csökken.
Mi hozzátesszük: a vezeték-nélküliség egyben gyakoribb elemcserét is jelent, bár a gyártók már erre is gondoltak: az új termékek áramfelvételét minimálisra csökkentették, emellett strapabíróbb elemeket használnak, hogy egy elemgarnitúrával minél hosszabb ideig működhessenek az érzékelők.
Takács Dénes a termékek műszaki támogatásáról beszélt, ami a telepítők és felhasználók részére nagyon fontos témakör. Szeretjük a könnyen és gyorsan telepíthető rendszereket, és tapasztalatunk szerint az ügyfél sem szeret sokat bíbelődni a bonyolult és összetett rendszerek kezelésével. Szerintünk a legjobb rendszer tehát az, amely nemcsak egyszerű, de műszaki háttér támogatottsága is magas színvonalú.
Ha már a roadshow vendégei voltunk, természetesen körülnéztünk Zalaegerszegen, annál is inkább, mert csaknem 30 éve nem jártunk a zalai megyeszékhelyen.
A Centrum áruház épülete mit sem változott az elmúlt évtizedekben. Mozgólépcsője is megvan, de nem üzemel.
A fórumon látottakat, hallottakat szakmai tapasztalatunkkal ötvözve hazafelé az alábbi konklúziót fogalmaztuk meg a kedves NYUGI olvasónak: a biztonságtechnikai rendszerek tudásának gyors fejlődése, az egy-két éve még elképzelhetetlen funkciók megjelenése a lakossági árkategóriájú eszközökben megnöveli a telepítők felelősségét a típus kiválasztásakor. Az ügyfél, a végfelhasználó ugyanis nem szeret a számára szükségtelen funkciók között bóklászni a menürendszer útvesztőiben, ők - ritka kivétellel - az egy kattintással működtethető egyszerű berendezéseket részesítik előnyben. Törekedni kell tehát az arany középút megtalálására, hogy mindenki elégedetten dőlhessen hátra, és ne a technika diadalmaskodjon az ember fölött.
30 fát ültettek el a soproni Ibolya-tó partján. Minden csemete egy-egy gyertya a Patent Cégcsoport képzeletbeli születésnapi tortáján.
Hirtelen ötletből született az elhatározás – tudtuk meg Fábián Györgytől, a Patent Holding ügyvezetőjétől, koordinációs és marketing-igazgatójától. A gondolatot tett követte: októberben a cég valamennyi területi igazgatósága székhelyén (Győr, Mosonmagyaróvár, Sopron, Zalaegerszeg, Pápa) harminc facsemete kerül a földbe.
A faültető turné soproni állomását a Jereván lakótelep jelentette: a faültetők az Ibolya tó partján gyűltek össze, hogy a Soproni Faiskolában nevelt, az előző napokban már elültetett 27 növény mellé az utolsó hármat immár ünnepélyesen helyezhessék el.
Csiszár Szabolcs a megjelenteknek elmondta: örömmel vették a felajánlást, amely azon túl, hogy a lakótelepen élők örömét szolgálja, a környezettudatosság, a környezetvédelem - nemcsak szavakban megmutatkozó - szép példája. Az alpolgármester hozzátette: hazánk a klímaváltozás elleni harcban az Európai Unió élén áll.
Elsőként Kocsis Róbert, a Patent Cégcsoport vezérigazgatója és Csiszár Szabolcs alpolgármester ragadtak lapátot, hogy egy szivarfát telepítsenek új helyére.
Tóth Éva megköszönte a nemes felajánlást. A részönkormányzat elnöke a közösségi szerepvállalás fontosságát hangsúlyozta. Azt mondta: minden civil közösség vagy vállalkozás, amely erőforrásaival önzetlenül a közösséget gyarapítja, elismerendő.
Tóth Éva, a részönkormányzat elnöke és Trulik Marietta területi igazgató kőrisfát ültettek el.
Magas Ádám képviselő példaértékűnek nevezte, ha egy cég oly módon ünnepli alapításának jubileumát, hogy azzal a közösséget szolgálja.
A zselnicemeggy is földbe került.
Látván, hogy a fácskák különböző fajtájúak, kíváncsiságunk egyenesen a telepítést lebonyolító Sopron Holding Zrt. Zöldterületgazdálkodási Divíziója vezetőjéhez hajtott minket. Sallay Krisztián a díszfák magyar és latin neveit egyaránt felsorolta nekünk. Eszerint szivarfa, kőris, zselnicemeggy (v. kutya-cseresznye), japán díszcseresznye- illetve -alma, vérszilva (más nevén mirabolán vagy cseresznyeszilva), továbbá oszloptölgy került a tó köré. Eltérő virágzásuk, lombdíszük és színeik változatossá teszik majd az erre haladók sétáját. Három, közel ötven éves szomorúfűzzel viszont szegényebbé vált a hely: ágaik elkorhadtak, taplógomba telepedett meg rajtuk, emiatt azokat ki kellett vágni. A velünk egyidős fák sorsa nosztalgiára késztetett bennünket, hiszen azokban az években ültették őket, amikor mi a szemközti Lackner Iskola nebulói lettünk…
A Patent Cégcsoport Magyarország ötödik, a régió legnagyobb vagyonvédelmi vállalkozása. Az élőerős védelem mellett házak, lakások, üzletek professzionális technikai és távfelügyeleti védelmét biztosítja a legmodernebb vagyonvédelmi szoftverekkel és képzett őrökkel.
A 2007-ben az év üzletemberévé választott Kocsis Róbert vezérigazgató a vállalkozás eddigi három évtizedére visszatekintve elmondta nekünk: a cégcsoport messziről, egy második emeleti lakásból indult. Ma hat nagyvárosban vannak jelen, Nyugat-Magyarországon több mint ezer embernek biztosítanak megélhetést. A szakember a siker kulcsát a csapatmunkában látja, a jövő pedig a további folyamatos fejlesztés, a digitalizáció felé mutat.
Reméljük, hogy a rendhagyó faültetés hagyományteremtőnek is bizonyul és tíz év múlva újabb 40 fával gyarapodik városunk. 10-9-8-7… addig is… NYUGI!
