Őszinteség? Hülyeség? Nekünk nem fáj!

Nyugi

Jubileum

2019. január 31. - Nyugat Biztonságtechnika

nyugat_biztonsagtechnika_latvanyterv_2.jpg

Sok vagy kevés 15 év? Sok! Kevés!

Arra mindenképpen elegendő, hogy – még a lustábbak életében is – történjen egy s más. Márpedig a Nyugat Biztonságtechnika Kft. csapatának mindeddig szerencsére nemigen volt ideje lustálkodni. Mert így akartuk.

kep_050.jpg

Így most már nem is lehet másként, hiszen ezidőtájt mintegy félezer ügyfelünkért tartozunk felelősséggel; erre azért büszkék vagyunk. A megszolgált bizalomra. Befektetett energiánk gyümölcseként szerzett tudásunkra, tapasztalatunkra, ami nélkül ma nehezen boldogulnánk a szakmában. Ki tudja, mennyi riasztót, kaputelefont szereltünk fel, hány tűzjelzőt, kamerás megfigyelő rendszert terveztünk, létesítettünk… mindeközben jó sok embert ismertünk meg, és gyűltek az élmények, tanulságok, a sztorik és persze sok-sok fotó!

Kevesen tudják például, hogy sikeres vizsgával elnyertük „a GySEV Zrt. tiszteletbeli masinisztája” címet, miközben Bobóval, a diesel mozdonnyal is jó kapcsolatba kerültünk: a Liszt emlékévben a zeneóriás arcmásával megspékelt villamos mozdony nekünk köszönheti hangosítási rendszerének vezérlését. Jó móka volt! Szívesen oldottuk meg a fertőszép­laki templom harang­jainak távirányítását is - ki ne lelkesedne a rutinfeladatokat színesítő kihívásokért? -, emellett Sopron számos közintézményében, üzemében is otthagytuk lábnyomunkat – avagy a mai modern biztonságtechnika megbízható kütyüit.

Az ember dolgozik, alkot, teremt, és egyszer csak arra kapja fel a fejét, hogy eltelt 15 év… máris? Ugye, ismerős? Éreztük: ideje megállnunk kicsit és visszatekinteni. Nem azért, mert így szokás, nem is saját vállunkat veregetni - bár miért és ne? -, sem mert Vörösmarty arra int: „A múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek.”; és nem is egykori történelem tanárunk, Tivadar bácsi szavai okán: „csak”; hanem valami belülről jövő igényből, aminek feltörő hangját nem lehet és nem is akarjuk elhallgattatni.

Hiszen milyen jó volna egy kicsit leülni, együtt lenni, beszélgetni a napi munkán túl, emlékeket felidézni mindazokkal, akik kísértek, segítettek bennünket, akikkel utunk részben közös, akik nélkül vállalkozásunk nem ért volna meg 15 évet. Mivel a volnákat mi nem szeretjük, vagy ahogy mondani szoktuk, abból – na meg hálálkodásból – nem élünk meg; így a gondolatot tett követte: nekifogtunk első céges bulink szervezéséhez.

A „mikor?” kérdés mindjárt gondolkodóba ejtett bennünket, hiszen a céget hivatalosan 2003. december 11-én jegyezték be, ami pedig az év végi vacsorák ideje. Többek megkérdezése után a fenti dátumhoz legközelebb eső pénteket választottuk, lesz, ami lesz, olyan úgysincs, hogy mindenkinek jó legyen. (Vagy van olyan?) A meghívandó vendégek összeírása közben is vakartuk a fejünket, mivel az összes ügyfelünket nem hívhattuk meg. Így partnereink névsorát készítettük el, akikkel kapcsolatunk a legrégebbi, akár a kezdetektől tart, illetve a munkánk során a legintenzívebb; szóval akiknek sokat köszönhetünk. A listát sokszor átnéztük, hogy lehetőleg senki se maradjon le róla.  

dsc_0895.JPG

Végül 40 db saját készítésű meghívót postáztunk, és 32 főre teríthettek a kiválasztott vendéglő különtermében. Ééééééés... mindenki eljött! Igazán boldogok voltunk! (Igaz, hárman kényszerűen idejekorán elköszöntek - saját céges partijukra sietve. Ezt nagyon sajnáltuk, meg is fogadtuk: a 20 éves bulit december elején vagy januárban tartjuk.)

Amikor tehát mind együtt voltunk, levetítettük a jeles alkalomra készített kisfilmünket. 15 év alatt irdatlan mennyiségű fényképet halmoztunk fel. Mivel jócskán akadt köztük életlen, rosszul „komponált” darab, alaposan átválogattuk őket; miközben jókat derültünk, hiszen megelevenedtek a készítésükkor átélt történetek... „hú, mik nem voltak…!” A különböző szempontok alapján kiválasztott fotókat azután régi és frissen felvett mozgóképekkel egészítettük ki. Íme, ez lett belőle, úgy láttuk, jó fogadtatásra talált:

A céges bulikon illdomos - nem túl pátoszos - köszöntőfélét mondani, ám ilyenkor az „ezt is megértük”, a „jó volt” vagy a „lesz ez még így se” ugyebár nem elégséges. Ezért Töltl Sándor - szerintünk klasszul - összeszedte szívből jövő gondolatait, majd miután a szemek a cég másik tulajdonosára vándoroltak, Simon László - beszédre alapból nem készülve, azt megúszni mégsem tudván - hozzátette: a megjelentek nélkül a cég talán nem érte volna meg a 15 évet és nem tartana itt. Ő is szívből mondta és komolyan is gondolta.

Örömünkre többen is elmondták gondolataikat. A hozzászólásokból egyebek mellett kikerekedett az egyetértés, miszerint a Nyugat Biztonságtechnika és partnerei munkakapcsolata jó példa arra, hogy a szakmában tevékenykedők igenis képesek olyan együttműködésre, melyben egymást segítik, nem pedig fúrják, és nicsak, mindenki jobban jár, mintha fordítva lenne.

Talán elcsépelt dolog a TOTÓ, de mi bevállaltuk, mert bőven találtunk 13+1 kérdést a cég történetéből, amire nem is olyan könnyű eltalálni a helyes választ. Szerencsére nem volt ciki és senkinek sem „derogált” kitölteni, a legügyesebbek pedig dupla eséllyel indulhattak a tombolán. Mert az is volt, az mondjuk nem ciki. Bár mi azt valljuk, hogy semmi sem „égő” vagy ciki, emiatt az átlagosnál talán bevállalósabbak vagyunk. Egyesek szerint épp ezért mi vagyunk égők – de nem a lámpában… megsértődni ezen pedig nem fogunk, mert azt minden hülye tud.

Ünnepi vacsoráját mindenki maga választhatta ki az étlapról, az estnek ez a része szerintünk hibátlanul zajlott, hála Illés Krisztián étteremvezetőnek és csapatának, akik precízen, előzékenyen és nem utolsósorban gyorsan hozták az ételt-italt, végül az elmaradhatatlan tortát. Utóbbiból egyet rendeltünk, kettő lett belőle: köszönet érte a M&Z Kft.-nek, na persze a többi kedves ajándékozó meglepetésének is nagyon örültünk.


Hát „ez is megvolt”, töltődtünk. A visszajelzések szerint vendégeink többsége is, ezért bízunk benne, hogy jól debütáltunk buliszervezőként.

 

Sok tehát 15 év vagy kevés? Sok is, kevés is, illetve pont annyi, amennyit beletettünk. Megyünk tovább filozófiánk - „Biztonság mindenekelőtt!” -, és régi-új céljaink mentén tervekkel, az újdonságokra fogékonyan. NYUGI: újabb tizenöt év múlva is itt leszünk. És Ön? Nyugodtan tartson velünk! Akár itt is:

nyugatbt.blog.hu

www.nyugat-biztonsagtechnika.hu

img_0248.JPG

Zoo Cafe

dsc_7635.JPG

Állatkert vagy kávéház? Tea, kávé, bambi, süti… mellé hüllők, szőr­mókok – korlátlan simogatásra. A nem mindennapi csendélet a budapesti Zoo Café sajátja.

Egyedül vagy többedmagával békésen szunyókáló nagytestű Maine Coon macskák látványa fogadja a belépőt a Kálvin tértől 5 percnyi sétára eső Fejér György utcai kávézóban.

dsc_7529.JPG

dsc_7673.JPG

dsc_7568.JPG

A belső helyiségek színes akváriumaiban korallok, bohóchalak, rákok, míg a terráriumokban pókok - köztük a mexikói tűzlábú tarantula - és siklók, kígyók (pl. vörös gabonasikló) vonják magukra a figyelmet. De van itt gyapjas csincsilla, afrikai fehérhasú törpesün, leopárd gekkó, zöld leguán, sőt, arapapagáj-pár és egy kakadu is, mely - ha kedve tartja - „szia!”-val köszönti az embert és még számos módon kommunikál. 20 faj 65 példánya alkotja a Zoo Café állatse­regletét.

Előzékeny fiatalok kalauzolnak asztalunkhoz, majd felvéve a rendelést - ami nem is olyan könnyű, hiszen csak kávéból 25 fajta van -, már hozzák a ház kedvenceit.

dsc_7531.JPG

dsc_7540.JPG

dsc_7549.JPG

A szakállas agáma két társával él a kávéházban

Az agámát hidegen hagyják a felé intézett szavak, de legalább készséggel hagyja magát simizni. Őt Kázmér, a sisakos kaméleon követi asztalunkon. A nyugodt, ám annál kíváncsibb hüllő után görög teknős, hófehér „selyemszőrű” nyúl, bozontos tengeri­malac kerül a kezünkbe; a bátrabbakéba kígyó is…

Minket egyáltalán nem zavart, hogy a tenyerünkbe tették őket, különben is mindegyik asztalon van kézfertőtlenítő. A rövid időre ránk bízott egzotikus állatok egytől-egyig nyugodtak voltak és szemmel láthatóan jól tűrték a tömeges tapizást, cirógatást, nyoszorgatást - nekik aztán nem uncsi az életük! -, meg sem próbáltak elmenekülni.

Naná, hiszen itt minden úgy van el- és berendezve, ahogy az számukra a legjobb, a féltucatnyi macska például falra erősített farönkökön, polcokon elégítheti ki mozgásigényét, s persze a vendég is kényelemre lel. A kiszolgálás gyors, rugalmas (egyedi kérést is figyelembe vesznek), a kávé finom.

Ugyan melyik hazai vendéglátó-helyen lehet fincsi forró – vagy épp ellenkezőleg: jéghideg – ital, szendvics, fagyi stb… mellett tapsifülest simogatni? Egy kis nyugi, no para, zéró stressz, csak béke, melegség, puhaság, finomság, báj, cukiság… mégpedig garantáltan kockulás-mentesen! A mini állatkertszerű kávézóban egyszerre szól minden az állatokról és a vendégről, igazi win-win - akár felnőttek vagyunk, akár gyerekek, akár a kettő között. Annál is inkább, mert a szőrmókok vagy bármilyen más élőlény érintése, simogatása köztudottan stresszoldó.

A fiatal állatgondozók kedvesen mutatják be a ház lakóit: szíves-örömest sorolják el tulajdonságaikat, szükségleteiket, szokásaikat. Mindezzel tudatosan irányítják figyelmünket az állattartás szépségeire és felelősségére.

dsc_7639.JPG

dsc_7621.JPG

dsc_7677.JPG

A színes arapapagáj is otthonosan mozog és szívesen kommunikál

Budapest, Budapest, te csodás! Ahol Zoo Café is van! Ezt az állati jó helyet feltétlen érdemes beilleszteni főváros-felfedező programunkba. A látogatás után mi további állatmustrához kaptunk kedvet, így - na jó, részben tervezetten - a Fővárosi Növény- és Állatkert felé vettük az irányt. Hamarosan erről is beszámolunk itt a NYUGI-ban!

Sisakot tessék!

Ajándékba adjuk, szívesen. Remek jelmezkellék!

Vagy inkább alapdarab – már ha valaki szívesen bújna Pallas Athéné bőrébe az idei farsangon. Tavaly e célból készítettük, erről bővebben itt.

A farsangi szezon - ami  idén január 6-tól március 6-ig tart - kezdetén lefogadjuk, hogy sokuknak nincs még ötlete a jelmezre vonatkozóan; a sisak szerintünk jó kiindulási alap lehet. Igaz, lándzsát és pajzsot még eszkábálni kell hozzá, de tapasztalatból mondjuk, hogy azokat sokkal könnyebb elkészíteni, mint a fejfedőt, a ruháé meg egy sima lepedővel egyenesen gyerekjáték.

Hát tessék, vegye, vigye! A sisak a Nyugat Biztonságtechnika Kft. telephelyén (Ady Endre út 153., tel.: 30/ 257 2733) átvehető.

Hogyha nem kell senkinek, nem az ördög veszi meg, hanem sajnos kukába kerül, de szigorúan a műanyaggyűjtőbe, mi ugyanis nagy gondot fordítunk a hulladék szétválogatására, a szelektív gyűjtésre. Hamarosan meg is mutatjuk, miként tesszük ezt. Addig is: NYUGI!

Kabrió

Csipkerózsika álmából ébresztettük „a” verdát, amely gazdájának oly sokat jelentett.

„Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne...”
                                     (Szabó Lőrinc)   

20180926_175348.jpg

Vágyott rá, mindennél jobban. Élete delére annyi álmát teljesítette már be, végül ez lett az utolsó, ami még belefért az idejébe. Élvezte, kímélte, táplálta, törölgette, simogatta… figyelte, megtanulta, majd érzékelte rezdüléseit. A szeretett járgány, mely tökéletesen illett egyéniségéhez, „túlélte” őt. 

dsc_9644_01.JPG

Nem mindenki van oda a nyitható tetejű autókért, mondván: huzatos, sérót bont, torokfájást, arcüreggyulladást okoz, kilopják a cuccod stb... A kifogáskeresés és a „még nem ültem nyitott tetejű kocsiban” mondat közé mi egyenlőségjelet tennénk. Tető nélküli autóval suhanni ugyanis olyan elementáris szabadságélményt nyújt, amit újból és újból megtapasztalni öröm.

Kezdjük azzal, hogy klassz látvány, amint felnyílik egy ilyen autó teteje: megnyomunk egy gombot, és alig fél perc múlva arcunkon a napsütés, a szellő. Ha megszüntetjük a huzatot, azaz felhúzzuk az ablakokat és használjuk a szélterelőt, akkor a frizuránk is megmarad. Hosszú hajúaknak nyilván praktikus a copf, illetve hajhossztól függetlenül kendő vagy sapka; míg az érzékeny bőrűek naptejet is használhatnak.

A mi nyitott autónk így nézett ki, amikor - leszurkolva a vételárat - magunkhoz vehettük.

Lemostuk - ha öreg autód van, legalább legyen ragyogóan tiszta, nem igaz? -, és irány a város!

A próbakör során megállapítottuk, amit eddig is tudtunk, hogy ej, lesz ezzel munka, meg hogy csodásan siklik, és egyebeket - például azt, hogy 30 fokban is fűt…

20180813_120337.jpg

Az autón nyomot hagyott, hogy közel két évig a szabad ég alatt állt, és nem vezette senki. Egy tiszta, lommentes garázsban helyeztük el, újjáélesztéséhez pedig már másnap nekifogtunk.

20180824_193459.jpg

Mindjárt mutatjuk a tuningolás fázisait, ám jöjjön előbb a sztori: a Saab 9-3 Convertible SE kabrióé, mert szerintünk érdemes kicsit megismerni ennek a típusnak a történetét.

1998-tól gyártották. Akkoriban még a kék köpenyes mérnökök győzedelmeskedtek a marketingesek utasításai felett. Ez tisztán látszik az anyagminőségből, az összeszerelésből, a kivitelből, és az egész autó által sugárzott minőség-érzetből. Megjelenése kirí a mostani egyen-autók világából; eleve ék alakú, ami kiment a divatból. A mostani gépkocsik szappantartó formájúak, ez meg messziről nézve is autó formájú. Nekünk tetszik!

20180927_172304.jpg

200 lóerős

1937-ben alapították Svédországban a Svenska Aeroplan Aktiebolaget, a Svéd Repülőgépgyártó vállalatot, rövidítve a Saab-ot. A második világháború végén a haditermelés leállt, a felszabaduló erőforrásokat az autógyártás elindításába fordították. Mivel az autót repülőgép mérnökök tervezték, azok különleges, egyedi formavilággal rendelkeztek, technikájuk pedig kezdetben DKW alapú volt.

saab_92-1024x768.jpg

Az első Saab

Először két-, majd háromhengeres kétütemű motorokat alkalmaztak. (A háromhengeressel megegyező konstrukciójú motorral szerelték a Wartburgokat egészen 1988-ig.) Később a Fordtól vásárolt V4 hengeres négyütemű motorral készültek a Saabok. 1967-ben mutatták be a Saab 99-est, amely leváltotta az időközben igencsak elavult régi modellt. Ekkor kezdődött az együttműködés a Scania teherautógyárral, melynek következtében a Saab a turbófeltöltős személyautó motor fejlesztésének úttörőjévé vált.

1978-ban mutatták be a Saab 900-ast, amely mára legendás kultautóvá, gyűjtők féltett kincsévé vált. Sajnos a gyár 1989-re nehéz anyagi helyzetbe került, melyen a General Motors 600 millió dolláros segítségével próbáltak úrrá lenni. A rajongók legnagyobb bánatára ez a márka egyediségének rovására ment, a második generációs 900-as például már Opel Vectra alapokra épült, bár az egyedi Saab-os formajegyek szerencsére megmaradtak.c7bdf8a1-e899-445d-8634-82bfc6a9f4ad_1.jpg

Később ezt a szériát 9-3-ra, a nagyobbik modellt pedig 9-5-re keresztelték át. (Ilyen, 2001-es évjáratú a mi kabriónk is.) 2000-ben a GM 100 százalékos tulajdonossá vált, ám a fokozódó nehézségeken már ez sem segített. 2012-ben a Saab végleg csődbe ment, maradt az emlék, illetve a repülőgépgyártás, vagyis vissza a gyökerekhez…

… és vissza autónkhoz, melyet alaposan átvizsgáltunk, hogy a bajokat orvosolni, a hiányosságokat pótolni tudjuk - az eredeti állapot és külső visszaállításának szándékával. 

Kezdjük a tetővel, ami ki sem akart nyílni, mert a tetőzsák fedelet működtető kardáncsukló eltört. Ahhoz, hogy cserélni lehessen, a teljes működtető mechanizmust - mely mint kiderült, minden eresztékében tákolt volt - szét kellett szedni: a kúpos hasított szegek helyett fúrószárból kialakított, fuserált, beragasztott csapokat találtunk... áááááá... Mi pedig ezt nem tudjuk, na jó, nem akarjuk elviselni, mert ha a gyárban valamit kitaláltak, az nem véletlen, a mérnök nem hülye.

Saabunk a gyárból háromrétegű, fekete tetővel gördült ki. Mivel a kereskedelmi forgalomban jelenleg legkönnyebben kék színű ponyva szerezhető be, ezért erre is ilyen került valamikor - örömünkre. Mára azonban kissé megfakult, helyenként sérült, és meg is nyúlt a ponyva, emiatt enyhén lóg, cseréje tehát hamarosan újból aktuális; erről egy másik posztban beszámolunk. A tető zavartalan működtetéséhez gyári, speciális olajat is be kell szereznünk, mert más nem jó bele.

Teljes szervizt csináltattunk olaj-, fékolaj-, hűtővíz- és szűrőcserékkel. Az elöregedett, repedezett gumiabroncsokat újakra, megfelelő méretűre cseréltük. Pótoltuk a motortakaró burkolatot, a műanyag kőfelverődés gátlót, a díszlécekről eltávolítottuk a karbon hatású fóliát.

A felnik visszakapták eredeti színüket:

Van még feladat, pl. a két első fényszóró üveg cseréje, mivel az autó az USA-ból származik, és még senki nem cserélte ki azokat az Európában szokásos aszimmetrikus kivitelűre.

Autónk ebben az állapotában immár alkalmassá vált arra, hogy elguruljunk vele a tengerhez, ami néhai gazdáját is éltette. Ha egy autónak lelke van - ahogy egyesek gondolják -, akkor ez a Saab nagyon örült, hiszen erre, ilyen utakra tervezték. 

Balázs örök álmát alussza, míg a Saab új életre kelt és egyre szépül. Biztonságban, az őt megillető helyen, és a leggondosabb kezekben van.

Egyszer majd jól megöregszik, és kap két betűt (OT); és akkor, majd akkor fogják csak igazán csodálni a kabrió szerelmesei! Mert ilyen kabriója nem lesz senkinek.

20180926_173952.jpg

Van úgy, hogy az álmot más viszi tovább…

… vigyázunk rá, Balázs!

balazs3.jpg

 

Térkő

 

dsc_8519_01.JPG

Egy tonnányi követ mozgattunk meg néhány nap alatt. Azért léptünk a várépítő Taródi István nyomdokába, hogy szebbé, élhetőbbé tegyünk egy kertet. És mert ilyet se csináltunk még.

Adott egy kert faházzal. Körülötte esőben sár, de anélkül is csúnya, igénytelen az előtere. Utálod, térkő kéne ide majdan. Többéves halogatás után egyszer csak itt a „most!” sürgető vágya. Nade milyen legyen? Hát szép! Bővebben? Egyszerűen nagyszerű, a környezetbe simuló, nem ultramodern, de nem is régimódi vagy uncsi, és persze jó minőségű.

Irány kőért, jön a mustra, melyik az igazi? Tű a szénakazalban… a ’90-es évek építőanyag-hiánya a múlté, most árudömping, tobzódás. És megvan: Piazza Grado! Épp olyan szép, mint az olasz tengerparti város, amelyről elnevezték.

A legkisebb vásárolható mennyiséget hoztuk el, mert számításunk szerint az 5,2 négyzetméternyi térkő pont elég nekünk. A több mint 700 kilós rakománytól ugyan jól „leült” a kocsi, ám derekasan állta a próbát. A köveket mielőbb, a felhasználás tempójában, egyesével szedegettük ki és hordtuk a gondosan előkészített terepre, ahonnan addigra bő tíz centiméternyi földréteget távolítottunk el.

20180711_174356.jpg

                                                     Ismerkedés az ásóval

Az elsimított földfelületre kőzúzalék került, összesen 8 zsákkal, ami újabb 200 kiló emelgetnivalót jelentett számunkra; meg egy újabb menetet a boltba, mert félúton elfogyott… sebaj, addig is pihentünk egy kicsit.

20180714_120511.jpg

A térkő lerakása, rendezgetése kissé nehéz, de annál izgalmasabb feladatnak bizonyult: mivel legalább ötféle méretből kellett szép, homogén egységet alkotnunk, emellett jócskán akadtak sérült darabok; mi pedig maximalisták vagyunk.

 

 

A fúgázás már gyerekjáték volt. Végül - úgy hisszük - minden a helyére került, szerintünk egy mesterember se csinálná szebben. Mostanra feledésbe merült a munka során használt gumikalapács okozta erős fájdalom és vérzés is, melyet az okozott, hogy a teljes erővel mért ütést elvétettük…

 

20180718_185046.jpg

                                                    Talicskázni jó móka

A kiásott földkupacot elhordtuk, a virágtartókba örökzöldek kerültek. Hamarosan a házikót is megszépítjük, és arról is beszámolunk itt a NYUGIban!

dsc_8521_01.JPG

Blogoljunk!

Egyre népszerűbb a blogolás a neten… mi is beálltuk a sorba.

pcdv0049.JPG

Amelyik cég nem blogol, az „steril”, „arctalan”, idegen… olyan, mintha nem is létezne. Ezt egy konferencián hallottuk. Ebben lehet vala­mi, mert a mi cégünk, a Nyugat-Biztonságtechnika Kft. már 15 éve kőke­ményen tolja Sopron­ban, ám meglévő, hűséges ügyfelein­ken kívül ezt a kutya se tudja. És ha már a 21. század legmodernebb eszközeivel, naprakész tudással dolgo­zunk, virtuális téren sem akarunk lemaradni. Mivel tehát a jelenlét fontos, eljött a szemléletváltás ideje, a Nyugat is beállt a sorba: teccünk blogolni, hátha ebből lesz a csoda.

Néhány eddig megjelentetett sztorink, valamint bennük kifejezésre juttatott vélekedéseink / gondolataink / meglátásaink közzététele nyomán arra jutottunk, hogy szakmai vagy cseppet sem szakmai témákat posz­­­tolni remek dolog, annál is inkább, mert ezzel nemcsak közlésvágyunkat, de infor­má­ció-éhségünket is csillapíthatjuk. Ha pedig nem restellünk gyakran posztolni, akkor meglehet, hogy idővel saját olvasótáborunk verbuválódik, akikkel nemcsak meg­oszt­hatjuk szeretett szakmánk csínját-bínját, és a világ dolgait, de tanulhatunk is egymástól. A dolog tesztelés alatt.

Ki hinné, hogy cégünknek már 15 éves múltja van! Vagyon­- és tűzvédelmi, füstelvezető, megfigyelő, informatikai és kapu­telefon rend­szerek kiépítésével, üzemel­tetésével foglalkozunk; mint­egy 400 partnerünk, közületek és magánszemélyek igényeit szol­gál­­­juk ki

Ez itt a régi, első logónk:

20180809_094445.jpg

Ez pedig a vadiúj:

(Bármennyire büszkék voltunk ugyanis a saját kezűleg megtervezett logónkra, mára eljárt felette az idő.  A mostanit már profikra bíztuk.)

nyugat_biztonsagtechnika_darabolt_logo_4.jpg

Szóval, ha ezt a logót látod, gondolj ránk. Segítünk, mire gondolj:

Vállalkozásunk első 15 évében számtalan riasztó, tűzjelző és kamerás megfigyelő rendszer tervezésével, kivitelezésével bizonyítottuk rátermettségünket, szakmai felkészültségünket. Tudásunkat a szakmai képzéseken való részvéte­lünk teszi naprakésszé. Szeretjük munkánkat, hiszen tevékenységünk szerteágazó, érdekes és sokszínű. Igyekszünk megbízha­tóan, precízen végezni feladatainkat, emellett némi humort csempészni a mindennapokba.

(Akkor még gyerekcipőben járt a digitális fényképezés...)

Hisszük, hogy a blog összeköt. A hétköznapok malterja.

Hurrá, blogolunk! Tehát vagyunk!

 

Csak NYUGI!

Dédi kapuja

A kilencvenkét éves dédinknek szereztünk örömet azzal, hogy újjávarázsoltuk a háza kapuját. Mert segíteni jó!20180707_141953.jpg

Adott egy ütött-kopott, régi kapu és egy vágy, ami nélkül ugye nem születik terv, hát még megvalósulás! A vágy esetünkben a kűhedt - igen, jól olvassa a régi magyar szót - kapu megszépítése, azaz átfestése. Dédi vágya egyben a miénk is, hiszen ez az első, amibe botlik az érkező, meg különben is, tényleg gagyi a cucc. Meg egyáltalán. Dédi ezt szeretné és kész.

Azt Dédi sem tudja pontosan, mikor is készült a háza kapuja, de annyi bizonyos, hogy a ’80-as években, amikor ő ide költözött, már állt. Festve azóta csak hébe-hóba volt, ami jócskán meg is látszik a vasszerkezeten, amire ennélfogva már nagyon, de nagyon ráfér a tatarozás.

dsc_7387.JPG

A ház külső fala, meg a szobák nemrég kaptak új vakolatot-festéket, már csak ez lenne de jó! Utána „jöhet eső, jöhet szél”. Dédi már húsz éve lebegteti - amikor éppen rosszabbul van -, hogy neki már nincs sok hátra, mi persze tudjuk, hogy ő az a fajta, akit „bottal kell agyonütni”.

Szóval addig is legyen meg az öröm, abból lehet építkezni, szebben telnek a napok; naná, hogy megcsináljuk. Igaz, kaput még nem festettünk, de nem szoktunk mi megrettenni a kihívásoktól, sem elszaladni előlük; sőt!

Vettünk mindent, ami kell: rozsdagátlót, festéket, higítót, sarokcsiszolót, drótkorongot, kesztyűt. Egyik pénteken munka után bepakoltunk és elindultunk a tőlünk bő 200 km-re lévő, szeretett zalai falunkba. Útközben csak egyszer álltunk meg, itt:

 

Megérkezve az első Dédi ebédje volt, ami szent, mert ugye enni kell, kiváltképp’ ha az ember ilyen hosszú utat tett meg étlen-szomjan, ráadásul könnyű fizikai munkát tervez végezni. :-)

Kerítésfestés tekintetében nemcsak a szükséges kellékekkel, de mentálisan is felkészültünk… (jaj, csak ne essen, folyton esik ezen a nyáron, most is lóg az eső lába…); szóval nagyjából tudtuk, mire számíthatunk, de a puding próbája ugye…

A sufni tuning - utólag bevallhatjuk -, két óra zajban kínlódással kezdődött. A régi festékréteg eltávolításához, a felület egyenletessé tételéhez használt csiszoló drótkorongja ugyanis fémmel találkozva éles hangot hallat. Nehezítő körülmény volt, hogy a fémszálak némelyike a levegőbe repült, de szerencsére megúsztuk, hogy belénk fúródjanak. A kapu kisebb zugait drótkefével értük el.

20180706_184827.jpg

A művelet végeztével szemerkélni kezdett az eső, meg aztán a Dédi korán fekvő és még beszélgetni is szerettünk volna, így a festést másnapra hagytuk. A pingálás - főként reggel, újult erővel - már sokkal hálásabb feladat, és az eredmény is hamarább látszik; hát még ha segítőd is akad.  

Amíg kint az ecset, addig bent a fakanál forgott. A mi Dédink ugyanis még 92 évesen is elkészíti a vasárnapi ebédet (igaz, szombat volt): a húslevest, a sült húst, meg a rántottat krumplival, rízzsel, uborkával; csak most már megengedi, hogy segítsünk. Az ecetes ubit is ő rakja el, de idén újra lekvárt is főzött be; öt kiló sárgabarackot vett hozzá a piacon. A házilag gyúrt levestésztája, meg a sütije már a múlté, bár nemrég még rétessel várt minket.

20180707_133110.jpg

Pingálni jó, de van egy pont, amikor dacára annak, hogy egyre látványosabb az eredmény, egyszer csak unalmassá válik az amúgy tényleg monoton tevékenység. Egy kis pihenő úgyis belefér, és különben is, hamar munka ritkán jó. Így aztán, rövid időre ott hagytuk a kaput száradni, mert más dolgunk akadt: a vasútra mentünk érmét lapítani, csapatunk gyermek tagja ugyanis még sosem csinált ilyet. Mi viszont igen, vagy 40 éve, így tudjuk, hogy jó móka, melynek megtapasztalása a gyermekkorban olyan, mint egy pipa a bakancslistán.

20180707_142121.jpg

Miután nem találtunk több, az ecset által érintetlenül hagyott apró foltocskát sem a vasszerkezeten, és a házszámot is újra rajzoltuk, a kapu felújítást késznek nyilvánítottuk.

20180707_151539.jpg

Aztán ebéd, hiszen enni kell! Miután elfogyasztottuk a rántott csirkét - hmmm... mennyei volt, pedig már nem is a Dédi saját nevelt csirkéjéből van… bezzeg a miénk, amit otthon sütünk, miért nem ilyen finom? – learathattuk munkánk gyümölcsét: a közös örömöt, de legfőképp Dédiét. Hogy ez is megvan, már csak a tűzifát kell felaprítani.

20180707_151514.jpg

Ja, a kerítésfestés műveletei - vagy inkább szünetei - közben kincsekre is bukkanhat az ember. NYUGI, erről majd legközelebb!

 

Sopron, 2018. július 26.

 

 

Pétermajor

20180704_143042.jpg

Szedtük és faltuk a nyár ízét. A szurokfekete, mézédes cseresznyét.

A piacon azt mondták, a cseresznye már „lefutott”, aztán hallottuk, hogy Pétermajorban még bőven van. Mintha csak nekünk üzenték volna a rádióban, hogy lehet menni szedni. Pétermajor neve sokaknak a nyár elején felbukkanó eperárusító bódékról lehet ismerős. Az ottani zseniális epret kóstolva biztosak voltunk benne, hogy a cseresznyében sem fogunk csalódni.

Már odaérni is mesébe illő: a búza- és napraforgótáblák, a szalmabálák, a Sopronkövesd után jó magyar módra csupakátyús’, ámde mesésen kanyargós úton autózni önmagában is élmény, és hol van még a cseri? Tényleg, hol? A mellékútra térve ugyanis kissé elbizonytalanodtunk, biztosan jó irányba tartunk-e, mígnem feltűnt egy fehér útbaigazító táblácska „Gyere, gyere, megéri!” felirattal.

20180704_143215.jpg

Onnantól még néhány piros filctollal, kézírással kanyarított, bájos üzenet segített megtalálni a célpontot: a hatalmas cseresznyeföldet! Persze - mint most saját szemünkkel láthattuk - sokminden más is van Pétermajorban, de most kérem, koncentráljunk a cseresznyefákra… amik egyszer csak itt vannak előttünk-körülöttünk-mögöttünk teljes pompában, melynél talán csak a virágzásuk lehetett mesésebb. Gogol cseresznyéskertje ehhez képest tutira smafu volt!

20180704_145124.jpg

Mi meg ámulunk és szinte elveszünk a Kánaánban. Ilyet mi bizony még nem láttunk: végeláthatatlan sorokban roskadoznak az éltes fák a nagy szemű, már-már túlérett, kimondottan ropogós, lédús, fürtös, édes, mosolygós - mit mondjunk még? - gyümölcs súlya alatt. Mennyi lehet itt: több mázsányi?

20180704_141905.jpg

Na, akkor szedd magad! Jaj, nincs kosarunk, ej, de városiak vagyunk… de nini, itt egy kedves „majori” hölgy, kölcsönöz nekünk egyet. Hát hajrá! Azt sem tudjuk, hol kezdjük, melyiket kóstoljuk… innen is, amarról a fáról is szedünk, mintha nem lenne egyforma a termés. Ez ám a csemege, és minden szemében benne van a nyár! Igazi habzsi-dőzsi – senki se nézi, mennyit raksz a szádba. Persze nem élünk vissza vele, meg aztán bizonyára belefér, ki van ez találva.

20180704_143019.jpg

Jó lehet itt a bőségben madárnak, kisemlősnek lenni! De mi lesz ezzel a rengeteg gyümölccsel? Bárcsak egyetlen falatja se veszne kárba! Vajon mindet leszedik majd? Ne törődj vele, szedd! És edd. Abbahagyhatatlan. De ne aggódj, nem fogsz meghízni tőle, mert 80 %-a víz, így szemenként csak kb. 5 kalória, kilónként meg alig több mint 600. Szóval ehetsz, amennyi beléd fér, azt mondják, napi fél kilónyi az ideális. Végre valami, ami egyszerre finom és egészséges!

20180704_141914.jpg

Csupa-csupa hasznos anyag van ugyebár a cseresznyében, ami a szervezetnek áldás. Például vitaminok (A, B1, B2, B6 és sok C), ásványi anyagok, meg nyomelemek (kálium, kalcium, foszfor, cink, magnézium, nátrium, kobalt, vas). Ezek jók a szívnek, erősítik az immunrendszert, javítják a memóriát, gyulladás- és fájdalomcsökkentő hatásúak; segítenek megelőzni az ízületi betegségeket és a rák kialakulását.

20180704_142523.jpg

A cseresznye magas rosttartalma könnyíti az emésztést, ezzel együtt a fogyást. Enyhe hashajtó hatását érdemes kipróbálniuk a szorulással küszködőknek. Rossz alvóknak is ajánlott, mert az úgynevezett melatonin, az alvási ciklust irányító hormon is megtalálható benne. Ez a természetes, csonthéjas finomság egészségben, alvási gondok és fogyási szándék híján is a barátunk, hiszen - jó hír! - megfigyelések szerint a cseresznyét gyakran fogyasztók bőre megújul, a kötőszövetek anyagcseréje is javul, így a test öregedése némiképp lassul.

Így van vagy sem, az biztos, hogy Pétermajorban július közepéig várják a cseresznye fun-okat. Nekünk elsőre ennyit sikeredett szednünk. Ahhoz képest, hogy csak egy-két kilóért mentünk… de hát mondtuk: nem lehet abbahagyni!

20180704_145533.jpg                                                          Jut az egész családnak

Ha pedig elteltünk, és - átmenetileg - nem fér több belénk, tegyünk a csodás szemekből gyümölcslevesbe, süteménybe, rétesbe… hmmm… kandírozhatjuk is, akkor jó kis koktéldíszünk lesz. Aztán készíthetünk belőle bort, pálinkát, de akkor is különleges italt kapunk, ha a leveleit simán fehérborba áztatjuk.

20180711_210005.jpg

A nyár ízét mindig jó télire menteni. Adja magát a fagyasztó, mert a cseresznye szerencsére jól bírja a mélyhűtést, és így teljes vitamintartalma megmarad. Ha főzéssel tartósítjuk, akkor szöknek a vitaminok, viszont isteni a belőle készült befőtt és lekvár, ami mellesleg jól mutat a polcon. A gyümölcs szárát sem kell kidobni, mert vízhajtó, méregtelenítő teát főzhetünk belőle.

20180711_210137.jpg

Ha tehát egy kis NYUGIra vágyik, menjen, szedje-vegye-egye, tartósítsa és télen mosollyal gondoljon a nyári kalandra!

Óra-kúra

Nem bírtuk nézni, ahogy csüng a falon hétszámra… hangtalanul, mozdulat­lanul, elhagyatva. Pedig kifejezetten szép hangja van! Most már tudjuk, mert felélesztettük. A világ egyik legszebb ingaóráját!

Jóban vagyunk a régi tárgyakkal, kiváltképp’ ha óráról van szó. Hát, még ha inga­óráról! Családunkban is van egy becses példány, ám ennek a történe­tnek nem ő a főszereplője. Hősünkre akkor lettünk figyelmesek, amikor városunk egyik vendéglőjében leültünk, hogy elköltsük menünket. És akkor megláttuk!

Naná, hogy rajta felejtettük a szemünket. Nemcsak azért, mert tökéletesen: elegánsan, tekintélyt parancsolón, büszkén, ám cseppet sem hivalkodón illesz­kedik környe­zetébe, amolyan nem lehet nem észrevenni módon finoman magára vonva a régiségekért nem rajongók figyelmét is; hanem mert a szóban forgó időmérő szerkezet amellett, hogy igencsak figyelemreméltó alkotás, valóságos remekmű. Egyetlen, ám annál feltűnőbb szépséghibája, hogy nem jár… ez azonban orvosolható

Attól a naptól fogva akaratlanul is figyeltük az órát és a sokadik találkozásnál meghallottuk hang­talan segélykérését. Elhatároztuk, hogy újra­írjuk sorsát. Az óra tulajdonosa szerencsére bizalmat szavazott nekünk: ránk bízta kincsét! Óvatosan bebugyoláltunk, hazavittük, nem sérült meg… eddig jó. Azután jött a várva várt mustra: az ismerkedés, a szemügyre vétel, a hibakeresés, a megfejtés, a helyrehozatal. Lássuk!

Alanyunk a Monarchia idején készült, egy bécsi órásmester keze nyomán. Ez pedig szó szerint értendő, hiszen a mester műve minden egyes darabkáját kézzel alakította a megfelelő formájúvá és méretűvé. A küllem és a funkció remek egysége a magas szintű műszaki kultúra üzenetét hordozza, hogy tudniillik egy ilyen finomhangolású, rendkívül precíz mechanikai szerkezetben felhalmozott tudást a 21. században sem lehet űberelni.

A régiek tisztán a mechanikával tökéleteset alkottak, olyasmit, aminél a mai chipek sem tudnak többet. Meg is állapítottuk, hogy gyönyörű szakma az órakészítőké. Az efféle órák hajdanán, a 19. század végén, a 20. század elején a polgári családok otthonának kiemelt díszei voltak; felhúzásuk pedig - a hét fénypontjaként - a családfő kiváltsága volt.

Az ingaóra egyébként egy mechanikus időmérő, amelyben a meghajtást súly végzi, csigarendszeren keresztül. Ennek a gyorsuló mozgását horgony-gát szerkezet segítségével az egyenletesen mozgó inga fékezi, szabályozza; innen az ingaóra elnevezés. Az óra ütését, és abból eredő, rendszerint egyedi hangját fémrudak adják. Ilyet ma már nem gyártanak – kézzel legalábbis biztosan nem. A nálunk lévő példány egy úgynevezett feles ütős rendszerű, ami azt jelenti, hogy minden égész és fél órakor is üt. Érdemes megjegyezni, hogy az órát előre-hátra állíthatjuk, mégis szinkronban marad az ütésszám a mutatók állásával.

Hol a hiba? Mivel az óra- és az ütősúly, továbbá maga az inga is a fa óradoboz alján csücsültek összetekeredve, világossá vált, hogy az ingást leejtették. Amikor az óra szerkezetet kiemeltük faburkolatából, elénk tárult az ingatartó rugócska, mely azonban eltört. Örültünk a felfedezésnek, kezdődhetett az óramentés!

20180310_095656.jpg

Itt a bibi! (ingatartó rugó)

Szerencsére - mivel ugye mi szinte semmit nem dobunk ki – akadt egy régi órarugó a garázspolcon, annak is a legbelső részén; némi üggyel-bajjal előkotortuk, és azzal pótoltuk a tönkrement darabot.

20180309_201433.jpg

Van az órának egy úgynevezett horgonyjárata, ezt szétszedtünk, mert ráfért a polírozás, csakúgy, mint a meglehetősen elszennyeződött szerkezetre az alkoholos tisztítás. Végül az alkatrészeket eredeti svájci óraolajjal kentük át. Ezután következhetett az óramű újbóli üzemképessé tétele: indítás, próbaüzem, beállítás; hálás feladat. Ekkorra már ugyancsak kíváncsiak voltunk óránk hangjára is! Íme:

Szép, ugye ? Végre a finisben vagyunk és Csipkerózsika álmából felélesztett ingaóránk hamarosan pontosan mutatja az időt, mint rég, egyben visszakerülhet jelenlegi otthonába, az étterembe. Szabályoznunk kell még az inga hosszát, ez akár napokig is tarthat, mivel igyekszünk mi is olyan precízek lenni, mint az az órásmester, aki sok-sok évvel ezelőtt az utókorra hagyta keze nyomát. Szóval NYUGI!

dsc_8098.JPG

A horgony – az óra lelke

dsc_8109.JPG

A kész óra-mű.

Lápi szörny

Lápi szörnnyé váltunk. A Balatonban. Jó volt.

Amikor egy tizenegy éves kislány rád pakolja az első adag iszapot a Balcsi vizében fürödve-játszva, akkor még gyanútlan vagy, nem sejtesz semmit. Hogy lesz ez rosszabb is… nem, nem, hiszen olyan aranyos ez a kacagva ármánykodó leányka, aki lopva támad, de az a jó, csupa vidámság az iszapgolyózás; hurrá, itt a nyár! Ezt vártad egész évben, nem? A víz jó meleg, 24 fokos; ráadásul gyógyhatású az iszappal együtt, kell ennél több?

pict0366.JPG

Csak kotorja a lábával, szedi a kis kezével az újabb adagokat a lányka, és pakolja, pakolja a szürkésfekete trutyit a válladra, a nyakadra, az arcodra, meg az orrod hegyére… közben szüntelenül nevet; te is. A nevetés is egészséges. Amint lemosod magadról az egyik kupacot, máris ott a másik

Sebaj, úgyis megunja. Magad is ezt csináltad gyerekkorodban, te már csak tudod. Végre valami, ami izgalmas volt 40 éve és most is: az iszapháború bizony a mai, telefonjaikat prüntyögtető tinédzserek számára is izgi lehet, sőt, nem kizárt, hogy jóval hosszabb ideig tart majd a bevetés – kamasza válogatja. És akkor úgy jártál.

A fürdőruhád szövetszálai telítődnek az iszapszemcsékkel - ki lehet azt mosni egyáltalán? -, és akkor felkerül az i-re a pont: jön a frizurakészítés hínárral, meg mindazzal, amit a víz felszínén talál a cserfes-kacagós. Van közte kagylóhéj,  döglött bogár, madártoll… egyre megy; a kötőanyag pedig naná, hogy az iszap.

20180707_181212.jpg

Kész is a lápi szörny - így szólít a mester. A te dolgod pedig csak annyi, hogy tűrj és nevess, akkor legalább kedves szörnyecske leszel. De lehetőleg csukott szájjal, mert könnyen a szádba kerülnek a szemcsék, hú, már roszog is a fogad közt. A séród egybeolvadt az iszappal, tényleg vicces lehet, de szerencsére a vízben nincs tükör, és reméljük, ismerős se, bár iszaptól feketéllve úgyse ismernének fel.

A lápi szörny jelmeztől megszabadulni pedig szigorúan tilos mindaddig, amíg a lányka azt meg nem engedi. Egy tipp válhat be: próbáld élvezni - fejben dől el! - és akkor rájössz, hogy csupa-iszap lápi szörnynek lenni valójában jó buli, mi több, kiváltság. Hallani a lányka szüntelen kacagását, mosolyogva nézni a felhőtlenül boldog arcocskáját! Mintha az idő is lelassulna. Nélküled ez a kislány nem kacagna így. Nem lenne lápi szörny, soha meg nem született volna. De most itt vagy; épp jókor, a legjobb helyen. Emlék készül, ember!

dsc_7507.JPG

Utóirat: lápi szörny fotónk érthető okból nincs, Önnek azonban van fantáziája. Egy györöki látképet azért hoztunk. Ha megjön a kedv, irány a Balaton, jöhet az iszap, na és a NYUGI!