Érdekesség jutott eszünkbe egy adventi ajándék kapcsán.

A képen látható, szaloncukrot rejtő, úgynevezett litografált fémdoboz egy, a XIX. századból származó nyomdatechnikai eljárással készült.

A síknyomtatási eljárások  közé tartozó litográfia a zsíros anyagok és a víz taszítását használja fel. Az eredeti módszer szerint porózus kőlapra, (általában mészkő) zsírkrétával rajzolták fel a nyomtatandó ábrát, majd azt az olajos nyomdafesték felvitele előtt vízzel megnedvesítették. Így a festék a zsíros részeken megtapadt, a vizes részeken viszont nem, tehát onnan könnyű volt eltávolítani. Azután a kőlapra nagy nyomással szorították rá a papírlapot, vagy adott esetben az ónozott lemezt. Amennyiben színes nyomtatásra volt szükség, mindegyik színhez külön kőlap tartozott.

A litográfiát szívesen alkalmazták híres művészek, mint például a francia festő Toulouse-Lautrec, vagy az osztrák Gustav Klimt, illetve később, a XX. század elején az ipar is: játékokat, dísztárgyakat, dobozokat ékesítettek ezzel az eljárással. Akkoriban ugyanis a tárgyak esztétikája még a funkciónál is fontosabb szerepet kapott.

Természetesen ma már futószalagon, számítógéppel vezérelt nyomdagépek segítségével készülnek ezek a "műalkotások", de a festék felvitelének, a nyomtatásnak az elve lényegében ugyanaz maradt. Tehát NYUGI, a szép dolgok nem tűntek el teljesen.

TAL-SL