Érdekesség jutott eszünkbe egy adventi ajándék kapcsán.

A képen látható, szaloncukrot rejtő, úgynevezett litografált fémdoboz egy, a XIX. századból származó nyomdatechnikai eljárással készült.

A síknyomtatási eljárások  közé tartozó litográfia a zsíros anyagok és a víz taszítását használja fel. Az eredeti módszer szerint porózus kőlapra, (általában mészkő) zsírkrétával rajzolták fel a nyomtatandó ábrát, majd azt az olajos nyomdafesték felvitele előtt vízzel megnedvesítették. Így a festék a zsíros részeken megtapadt, a vizes részeken viszont nem, tehát onnan könnyű volt eltávolítani. Azután a kőlapra nagy nyomással szorították rá a papírlapot, vagy adott esetben az ónozott lemezt. Amennyiben színes nyomtatásra volt szükség, mindegyik színhez külön kőlap tartozott.

A litográfiát szívesen alkalmazták híres művészek, mint például a francia festő Toulouse-Lautrec, vagy az osztrák Gustav Klimt, illetve később, a XX. század elején az ipar is: játékokat, dísztárgyakat, dobozokat ékesítettek ezzel az eljárással. Akkoriban ugyanis a tárgyak esztétikája még a funkciónál is fontosabb szerepet kapott.

Természetesen ma már futószalagon, számítógéppel vezérelt nyomdagépek segítségével készülnek ezek a "műalkotások", de a festék felvitelének, a nyomtatásnak az elve lényegében ugyanaz maradt. Tehát NYUGI, a szép dolgok nem tűntek el teljesen.

TAL-SL

„Van-e érzés, mely forróbban és sejtelmesebben megdobogtatja az emberi szívet, mint az ünnep és a várakozás izgalma?”

E kedves Márai gondolat sejlett föl bennünk, amikor a naptárra tévedt szemünk, majd pedig a belvárosi készülődés vonta magára figyelmünket. Újra itt az advent!

Az év sokak számára legszebb néhány hete, mely a Jézus Krisztus születését ünneplő éjszakai misével ér véget, a készülődés időszaka egyben. Ezidőtájt szinte mindannyian igyekszünk némi dekorációval szépíteni vagy legalábbis „ellátni” környezetünket. Saját örömünkre, megszokásból, divatból, vagy csak mert illik… egyre megy. (Egyre megy?) Mi is előkerestük, amink van, ezeket találtuk:

Noha alapjában véve a kézzel készült dekorációt részesítjük előnyben, és ennek megfelelően például adventi koszorúnkat rendre magunk készítjük el (lásd fent), nekünk is akadnak gyári hm… giccses darabjaink:

A fém alapanyagú Mikulás „mindent visz”

Különben meg a nyulat formázó szemüveges  szarvas is figyelemre méltó 21. századi alkotás.

Egyebekben nem kellett túl szemfülesnek lennünk ahhoz, hogy újabb (giccs)-csimborasszót találjunk és tálaljunk, íme:

A pandémia idején némelyik angyal is megiperedett…

Párhuzam: amint korábban az adventi időszakban böjtöt tartottak, s közben tiltották a zajos, ünnepélyes mulatságokat, hasonlóképpen szolgálja 2020-ban a befelé tekintést, hogy nagyjából úgysem lehet sehova menni – mármint mulatságok és más szórakozási lehetőségek tekintetében. Ám sétálni azt lehet! Közben gyönyörködhetünk az embertársaink által gondosan elhelyezett ablak-, ajtó-, valamint egyéb kültéri díszekben, miáltal a 21. századi karácsonyi fíling tulképp’ garantált. Érjük be most ennyivel és NYUGI, nyugi! Boldog készülődést, kedves olvasónk!

A más néven ’vidék-kör’-t a címbeli kifejezéssel aposztrofálni nekünk bőven belefér.

A pontosság kedvéért mi küldjük ki, azaz el- magunkat időről-időre nem melegebb éghajlatra, hanem vidéki ügyfeleinkhez, hogy javarészt soproni feladataink mellett a többi helyszínen is elvégezzük a munkát; nemrég Győrbe vitt utunk.

A tűzjelző berendezések és füstelvezető rendszerek karbantartása nem csupán a tevékenység műszaki részét jelenti számunkra: a személyes találkozások, beszélgetések partnereinkkel ugyanolyan fontosak; a robot üzemmód nekünk nem megy. Igaz, most a kovid járvány miatt kényszerűen kontaktszegényebbek napjaink: minimálisra csökkentettük a találkozások számát, emellett egyre több ismerősünk fertőződött meg a vírussal. Míg a távolságtartás vagy az állandó kézmosás észrevétlenül simul napi rutinunkba, addig  a maszkviselés - lévén, hogy pápaszemesek vagyunk - folytonos kihívás elé állít bennünket.

Szemüvegesnek lenni (nem mindig) jó.

Elmondhatjuk, hogy mostanában mellénk szegődött a szerencse ”kiküldetéseink” alkalmával: meseszép időjárással, finom napsütéssel ajándékozott meg bennünket. Mi pedig a kis dolgoknak is örülünk, bár a verőfényes napsütés novemberben nem is kis dolog.

Mivel ezidőtájt csak elvitelre kapható meleg étel, a jó időt kihasználva sokan a tereken, padokon költik el ebédjüket. Mi a jó öreg Caddy fedezékébe vonultunk vissza.

Ebéd a Caddyben – szükség törvényt bont

A „kiküldetés” nálunk szigorúan szabadidős, avagy csapatépítő tevékenységgel zárul, eleve így tervezzük meg a napot.

A kötelező egészségügyi séta alkalmával számos felfedezést tesz az ember. Advent közeledtén például jól megfigyelhető, hogy környezetünkben miként tör utat magának a giccs.

Ezek pedig már október óta szolgálják lelki üdvösségünket – Sopronban:

 És a csimborasszó:

Csak NYUGI!

2020. november 19.

Kamerarendszerek és vezeték nélküli riasztórendszerek témájában bővítettük tudásunkat nemrég Zalaegerszegen.

Örömmel tettünk eleget a vagyonvédelmi rendszereket forgalmazó, a riasztó rendszerek hőskora óta a piacon lévő DSC Hungária Kft. meghívásának, hiszen több évtizedes kapcsolatunk ellenére a cég munkatár­saival személyesen még nem találkoztunk. Élénkel él bennünk az emlék: 1994 májusában Sopronban, a Németh Villamos­ság­nál töltött második munkanapunkon egy DSC 2550-es típusú riasztó központ felszerelését kaptuk feladatul - egy sördiszkontba. Kíváncsiak voltunk, mit tudnak a roadshow-n bemutatandó, általunk eddig nem használt Uniview kamerák, hiszen eredendő kíváncsiságunknál fogva érdekelnek minket a legújabb fejlesztési eredmények, meg persze - megtörve a napi rutint - kimozdulni is jó.

A fórum helyszínéül szolgáló Willis Hotel Business szálloda a ’80-as években épült. A régi vázszerkezet meghagyásával két és fél év alatt újították fel, az ünnepélyes átadót 2020 szeptemberében tartották.

A térfigyelő kamerák tudásának ma már csak a képzelet szab határt: az ügyfél nem tud olyat kérni, amire ne lenne jó és még jobb megoldás - legyen szó az automatikus arcfelismerő rendszer arc-azonosításáról, az arcfelszín két- vagy háromdimenziós feltérképezéséről, mozgás­követésről, rendszámfelis­merésről, virtuális vonalátlépésről, tárgy­köve­tés­ről vagy éppen írisz szkenne­lésről.

A gyártók termék­palettáján megannyi alkalmazás választható a fogyasztó igényei szerint. Ezzel mi úgy vagyunk, hogy a legjobb megoldás mindig az, amelyik - az ügyfél kérésének maximális figyelembevétele mellett - a legegyszerűbb.

A riasztó- és kamerarendszereket tervező, telepítő és szerelő szakemberek találkozója természetesen a járványügyi helyzet figyelembevételével zajlott. Kötelezően elszajkózták a maszkviselés fontosságát, szabályait, kézfertőtlenítő is volt bőven. Halmágyi Loránd kereskedelmi igazgató az év legnagyobb kihívásának nevezte a COVID-19-et: a pandémia a biztonságtechnikai rendszerek termék­gyártá­sára is hatást gyakorolt. Kezd általánossá válni például a hőkamerával történő testhőmérséklet-mérés a közösségi terek belépési pontjainál.

A Kínában gyártott Uniview kamerákról azt tudtuk meg, hogy a piacvezető termékcsalád 2017 óta a világon a negyedik, míg a fejlesztések és szabadalmak szintjén világviszonylatban a második helyen áll; a márka jelenleg 145 országban van jelen - immár Magyarországon is. Nálunk a konkurens termékekhez képest egyelőre kevésbé ismerik, ennek megfordítására törekszik a kizárólagos viszonteladó DSC Hungária Kft.

Polonyi Tibor üzletfejlesztési igazgató

Az unv kamerák termékpalettáját három szintre osztják: belépő, közép- és projekt kategóriákra, melyek a kamerák minőségét, tudását, és persze az árát is meghatározzák. Versenytársaival ellentétben az Uniview mindig tökéletesre fejlesztett és szigorú szabályrendszer szerint tesztelt terméket dob piacra. Náluk a firmware frissítés ismeretlen fogalom.

A DSC Hungária Kft. a kezdetektől fogva élen jár a vezeték nélküli riasztórendszerek forgalmazásában, s teszi le mellettük voksát előnyeik miatt, mondván: gyorsabban, tisztábban telepíthetők, programozásuk egyszerű, ezzel a telepítésüket végző szakemberek időráfordítása is csökken.

Mi hozzátesszük: a vezeték-nélküliség egyben gyakoribb elemcserét is jelent, bár a gyártók már erre is gondoltak: az új termékek áramfelvételét minimálisra csökkentették, emellett strapabíróbb elemeket használnak, hogy egy elemgarnitúrával minél hosszabb ideig működhessenek az érzékelők.

Takács Dénes a termékek műszaki támogatásáról beszélt, ami a telepítők és felhasználók részére nagyon fontos témakör. Szeretjük a könnyen és gyorsan telepíthető rendszereket, és tapasztalatunk szerint az ügyfél sem szeret sokat bíbelődni a bonyolult és összetett rendszerek kezelésével. Szerintünk a legjobb rendszer tehát az, amely nemcsak egyszerű, de műszaki háttér támogatottsága is magas színvonalú.

Ha már a roadshow vendégei voltunk, természetesen körülnéztünk Zalaegerszegen, annál is inkább, mert csaknem 30 éve nem jártunk a zalai megyeszékhelyen.

A Centrum áruház épülete mit sem változott az elmúlt évtizedekben. Mozgólépcsője is megvan, de nem üzemel.

A fórumon látottakat, hallottakat szakmai tapasztalatunkkal ötvözve hazafelé az alábbi konklúziót fogalmaztuk meg a kedves NYUGI olvasónak: a biztonság­technikai rendszerek tudásának gyors fejlődése, az egy-két éve még elképzelhetetlen funkciók megjelenése a lakossági árkategóriájú eszközökben megnöveli a telepítők felelősségét a típus kiválasztásakor. Az ügyfél, a végfelhasználó ugyanis nem szeret a számára szükségtelen funkciók között bóklászni a menürendszer útvesztőiben, ők - ritka kivétellel - az egy kattintással működtethető egyszerű berendezéseket részesítik előnyben. Törekedni kell tehát az arany középút megtalálására, hogy mindenki elégedetten dőlhessen hátra, és ne a technika diadalmaskodjon az ember fölött.

SL – TAL

Sopron, 2020. november 4.

30 fát ültettek el a soproni Ibolya-tó partján. Minden csemete egy-egy gyertya a Patent Cégcsoport képzeletbeli születésnapi tortáján.

Hirtelen ötletből született az elhatározás – tudtuk meg Fábián Györgytől, a Patent Holding ügyvezetőjétől, koor­di­nációs és marketing-igazgatójától. A gondolatot tett követte: októberben a cég valamennyi területi igazgatósága székhelyén (Győr, Moson­magyaróvár, Sopron, Zalaegerszeg, Pápa) harminc facsemete kerül a földbe.

A faültető turné soproni állomását a Jereván lakótelep jelentette: a faültetők az Ibolya tó partján gyűltek össze, hogy a Soproni Faiskolában nevelt, az előző napokban már elültetett 27 növény mellé az utolsó hármat immár ünnepélyesen helyezhessék el. 

Csiszár Szabolcs a megjelenteknek elmondta: örömmel vették a felajánlást, amely azon túl, hogy a lakótelepen élők örömét szolgálja, a környezettudatosság, a környezetvédelem - nemcsak szavakban megmutatkozó - szép példája. Az alpolgármester hozzátette: hazánk a klímaváltozás elleni harcban az Európai Unió élén áll.

Elsőként Kocsis Róbert, a Patent Cégcsoport vezérigazgatója és Csiszár Szabolcs alpolgármester ragadtak lapátot, hogy egy szivarfát telepítsenek új helyére.

Tóth Éva megköszönte a nemes felajánlást. A részönkormányzat elnöke a közösségi szerepvállalás fontosságát hangsúlyozta. Azt mondta: minden civil közösség vagy vállalkozás, amely erőforrásaival önzetlenül a közösséget gyarapítja, elismerendő.

Tóth Éva, a részönkormányzat elnöke és Trulik Marietta területi igazgató kőrisfát ültettek el.

Magas Ádám kép­viselő példaértékűnek nevezte, ha egy cég oly módon ünnepli alapításának jubileumát, hogy azzal a közösséget szolgálja.

A zselnicemeggy is földbe került.

Látván, hogy a fácskák különböző fajtájúak, kíváncsiságunk egyenesen a telepítést lebonyolító Sopron Holding Zrt. Zöldterületgazdálkodási Divíziója vezetőjéhez hajtott minket. Sallay Krisztián a díszfák magyar és latin neveit egyaránt felsorolta nekünk. Eszerint szivarfa, kőris, zselnicemeggy (v. kutya-cseresznye), japán díszcse­resz­nye- illetve -alma, vérszilva (más nevén mirabolán vagy cseresznyeszilva), továbbá oszloptölgy került a tó köré. Eltérő virágzásuk, lombdíszük és színeik változatossá teszik majd az erre haladók sétáját. Három, közel ötven éves szomorúfűzzel viszont szegényebbé vált a hely: ágaik elkorhadtak, taplógomba telepedett meg rajtuk, emiatt azokat ki kellett vágni. A velünk egyidős fák sorsa nosztalgiára késztetett bennünket, hiszen azokban az években ültették őket, amikor mi a szemközti Lackner Iskola nebulói lettünk…

A Patent Cégcsoport Magyar­ország ötödik, a régió legnagyobb vagyonvédelmi vállalkozása. Az élőerős védelem mellett házak, lakások, üzletek professzionális technikai és távfelügyeleti védelmét biztosítja a legmodernebb vagyonvédelmi szoftverekkel és képzett őrökkel.  

A 2007-ben az év üzletemberévé választott Kocsis Róbert vezérigazgató a vállalkozás eddigi három évtizedére visszatekintve elmondta nekünk: a cégcsoport messziről, egy második emeleti lakásból indult. Ma hat nagyvárosban vannak jelen, Nyugat-Magyarországon több mint ezer embernek biztosítanak megélhetést. A szakember a siker kulcsát a csapatmunkában látja, a jövő pedig a további folyamatos fejlesztés, a digitalizáció felé mutat.

Reméljük, hogy a rendhagyó faültetés hagyományteremtőnek is bizonyul és tíz év múlva újabb 40 fával gyarapodik városunk. 10-9-8-7… addig is… NYUGI!

T.A.L.

Milyen jó volt azon a komphajón… együtt… még 2016-ban! Ki hitte volna, hogy így alakul?

Az első megkezdett hónap Sanyika nélkül… a fele már el is telt. Amikor elment, szinte megállt az idő, most meg hogy szalad! A szeptember mindig mozgalmas, ilyenkor a szokottnál több a karbantartási feladat.

Füstelvezető kupola próbája

Partnereink Sanyit hiányolják, keresik. Aki tudja, hogy őt már hiába várja, rész­vétet nyilvánít, akivel mi tudatjuk, elsírja magát vagy döbbenten hallgat. Sanyikánk már több mint egy hónapja nincs velünk, mégis csak lassan csitul a részvét­nyilvánító, a kialakult helyzet iránt érdeklődő, segítséget kínáló telefon­hívások száma. Kissé fel is tartja a munkát, de ki bánja ezt most? Különben sem az a fajta vagyunk, akik a munka elvégeztével rohannak tovább; mi sosem sajnáljuk az időt egy kis beszélgetésre ügyfeleink­kel. Annál is inkább, mert ez munkánk egyik legkedvesebb része.

Kézi működtetésű lépcsőházi füstelvezető ablak zárása

A Sanyikával 26 éve tartó közös munka megszakadt. Most úgy végezzük egyik teendőt a másik után, hogy közben folyton róla beszélünk. Minden­féléről: a szokásairól, mit szeretett és mit nem, mit mondott, mit csinált, hogyan nevetett, most mit mondana, ha… A raktárban a napi munkához szükséges alkatrészek megkeresése időigényesebbé vált. Van, hogy egy kódot keresünk, vajon hova írhatta fel, menthette el Sanyika. A közös reggeli kávézás, pénteki rántottázás mellett még mennyi Sanyikás dolog hiányzik! Milyen sokan szerették őt! Alig fért el a sok emlékező a harkai temetőben.

A füstelvezető központ akkumulátorainak ellenőrzése

Sanyika a cégben is hagyott magából egy darabot, a Nyugat Biztonságtechnika Kft. nélküle nem itt tartana. Ő a cég történetének egyik főszereplője volt. Ám ennek a „sorozatnak” nem lesz folytatása, nem lehet… Sanyika ugyanis pótolhatatlan.

A karbantartási napló megléte, hibátlansága és pontos vezetése elengedhetetlen.

Egyelőre eltereljük a gondolatokat, mi minden lesz még, amit először csinálunk nélküle. Legyen meg addig is minden napnak a saját megélni- és megoldani-valója, nem igaz?

Az AM 6000-es típusú tűzjelző központ ellenőrzése

Jobb lenne most egy kis NYUGI a pörgés helyett, de nem tehetjük meg. Talán mégis így a jobb… az meg a legeslegjobb, hogy majd’ két éve ezt a kisfilmet összeraktuk!

 2020 szeptember 14.

Tájékoztatjuk mindazokat, akik ismerték, szerették, hogy kollégánkat, Töltl Sándort 2020. augusztus 28-án, pénteken 16 órakor a harkai temetőben helyezik örök nyugalomra.

Tudatjuk kedves ügyfeleinkkel, partnereinkkel, hogy szeretett kollégánk, jóbarátunk, Töltl Sándor, a Nyugat Biztonságtechnika Kft. alapító tagja elhunyt. Emlékét szívünkbe zárjuk.

Megállt az idő. A munkaeszközök kicsúsznak a kezünkből és sehogy sem akarnak visszamászni, a papírmunka feltolul… persze erőltetjük a tennivalókat, hiszen várnak az ügyfelek. Menni kell, csinálni -  alázattal, jó minőségben, korrekten, ám mostantól a világ legrendesebb Sanyija nélkül, mert - mi vaaaan?! - a szorgalmas, segítőkész munkatárs, férj, családapa, a mindig kedves barát, haver, akire bármikor számítani lehetett, nem jön többé. Sanyiiiii…!

Utolsó üzenetünk neked… nem így gondoltuk!

Ügyfelek, partnerek hitetlenkedve, megrendülten telefonálnak, segítséget ajánlanak. Szemünket törölgetve tesszük a dolgunkat, a gyomortájékról fel-felkúszó valami szinte fojtogat. Gondolataink minduntalan visszatalálnak hozzád, Sanyi, emlegetünk. Még csüggedten, pityeregve, később anekdotázva. Szörnyű, ha idő előtt távozik valaki, esetedben meg egyenesen irtózatos – mint az egyszeri menü irodában rekedt bukéja, hm?  

Sorsod beteljesült, és mi idővel beletörődünk. MLV, tudod, majd lesz valahogy. Visszük tovább munkamorálodat, precizitásodat, a szakma szeretetét.  Gesztusaid, mosolyod, humorérzéked, élet- és rendszereteted, a Sanyis apróságok velünk maradnak. Isten veled, barátunk!

Azaz „Soha ne bízz senkiben!” Még gyerekként hallottuk a ki tudja, kinek a fejéből kipattant kifejezést. A nálunk pár évvel idősebb srác egészen pontosan így fogalmazott: SNBS-szindróma.

A tanáccsal - ami egy életre is szólhatna - a szüleiben, tanáraiban, testvéreiben, barátaiban alapvetően bízó gyerekként nem igazán tudtunk mit kezdeni; ám mégiscsak belénk ivódott, ha negyven év elteltével is emlékszünk rá. Most pedig, amikor valami nagyon, de nagyon nem úgy alakult életünkben, ahogyan a másik féllel szóban és írásban megegyeztünk, megfordul a fejünkben, hogy mostantól - néhány kisebb ellenünk irányult stikli megélése, elszenvedése után - alkalmazni kéne fentieket.

Mi azonban erre képtelenek vagyunk, és szerintünk jól is van így. Azt már rég nem hisszük, hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel, de abban hiszünk, hogy első körben - igaz, kockázatos - minden embert megillet a bizalom; ami nélkül nincs semmi. Semmi, de semmi nem jöhet létre bizalom nélkül. Ha ugyanis valamiben nem tudunk bízni, az nem sikerül majd igazán jól.

Akad, aki ezzel visszaél. Felsejlik előttünk Juszt László alakja és szlogenje: „Ne hagyják magukat becsapni, átverni, megkárosítani”. Emlékeznek? Nem hagynánk mi, dehogyis, ám egy vérbeli svindlis képes szinte bárkit észrevehetetlenül, profi módon átejteni önző érdekei mentén.

Olykor savanyú a szőlő…

Átvertek minket – mesteri módon. Ügyes, de nem szép húzás. Hogyan történhetett meg velünk? Hm… simán. Ha kellőképpen tapasztaltnak, elővigyázatosnak hisszük is magunkat, aligha lehet leélni úgy az életet, hogy olykor bele ne fussunk valamibe és ne nyúljanak le minket. Mintha ez is az élet velejárója lenne, olyasmi, ami egyszerűen volt, van és lesz; mindig. (Lehet, hogy háromféle ember van: akit átvertek, akit most vernek át, és akit majd fognak?)

Minden jó azonban valamire, tanít, ezért egy percig sem pörgünk a dolgon a minimálisnál többet. Ami történt, jó lecke lehet, megy a tapasztalat-bugyorba, van ott még hely. A következtetést levontuk, ami veszett, visszajön máshonnan – a minket lenyúlónál meg pont fordítva, ez nem is a mi dolgunk. Nem kesergünk, nem anyázunk, nem bosszankodunk, hanem megyünk tovább. Mert életöröm és tervek is vannak… és bizalom!

SNBS? Hát hogy is lehetne élni bizalom nélkül? Mi nem tudunk kibújni a bőrünkből, és nem is akarunk, NYUGI!

Sopron, 2020. április 17.

Nem szoktuk mi feladni. Amit a fejünkbe veszünk, azt megvalósítjuk; végül a bécsi ’jégálom-siklás’ is összejött.

Korcsolyázni jó! Idén is felkerekedtünk, hogy a különleges „Vienna Ice Dream” jegét karistolhassuk. Bár elsőre nagyot koppantunk, hiszen a pálya január derekán nem üzemelt - ki hinné ugyebár -, legalább a záró­napot elcsíptük!

A Rathausplatz-on „felöntött” 9000 négyzetméteres Wiener Eistraum a világ egyik leg­nagyobb és legszebbnek tartott szabadtéri műjégpályája.

Háttérben az osztrákok nemzeti, Európa egyik legjelentősebb színháza, a Burgtheater (Várszínház)

Kialakításakor diszkréten, elegánsan a Város­háza homlokzatát is megvilágítják, amitől meséssé válik a szerintünk amúgy is gyönyörű neogótikus épület - tetején Bécs egyik jelképévével, az Eiserner Rathausmann-nal -, illetve a helyszín.

Az Eistraumon nemcsak óriási jégfelületen róhatjuk a köröket: felkap­tathatunk a menő jégteraszra is, és kedvünkre - na meg kellemes zenére - kanyaroghatunk a Rathauspark fénylő jégsétányának hangulatos-roman­tikus ösvényein. A teljes pályát még a profi, hihetetlen iramban száguldó korcsolyázóknak is időbe telik bejárni.

A legkisebbek a számukra elkerített pályarészen - hétfőtől péntekig 10 és 16 óra között - ingyen gyakorolhatnak, majd ugyanitt a curling szerelmesei hódolhatnak szenvedélyüknek.

Pár adat: kétezer (!) pár előmelegített korcsolya kölcsönözhető potom pénzért, a fölösleges ruhák, cipők zárható szekrényekben hagyhatók. A felnőtt jegy 8, a gyerek (16 éves korig) 5,5 euróba kerül, Vienna City kártyával pedig kedvezményes a belépés. A zárónapon este héttől már nem is szedtek pénzt.

Aki megéhezik, a szabadtéri alpesi kunyhók kínálatából válogathat. A sült kolbász, a krumpli, a káposzta-étel, a palacsinta, a fánk és más finomságok mellé jólesik az illatos forró puncs, a tea vagy a forralt bor.

A tradicionális käsekrainer kihagyhatatlan

Az Eistraumon repül az idő, de nem baj, mert a vendéget csak este tízkor küldik haza. Apropó, vendégszám… a Kurier azt írta: a jégpályát tavaly 780, idén 550 ezren keresték fel. A lap szerint a látogatószám csökkenésében négy szélvihar is közrejátszott, melyek után két-két napig tartott a helyreállítás; illetve a szokatlanul enyhe tél. Sokaknak talán hiányzott az igazi fíling.

Való igaz, 2020. február 29-én rügyező és virágzásnak indult fák, a földből frissen kibújt tulipánok és más tavaszi virágok szegélyezték a pályát - ilyesmiben még nem volt részünk. Voltaképpen kellemes a jó tízfokos melegben orrfújás nélkül korcsolyázni, de el tudjuk képzelni, milyen óriási energiát emészthet fel egy ekkora jégtömeg „életben tartása”.

A klímaharcosok még inkább el tudják képzelni, hiszen az ő radarjaik ilyesmire vannak kihegyezve. A szezon utolsó napján el is jöttek a pályára az Extinction Rebellion Austria aktivistái: este hétkor kéttucatnyian (köztük két gyerek), polifoam matraccal, plakátokkal és képekkel a kezükben helyezkedtek el - ülve - a jégen. Csendes tüntetésük üzenete az volt: nagy kár, hogy már nincs rendes tél, amit az elmúlt évtizedekben behavazott Bécs fotóival idéztek fel; sajnálják, hogy nemrég a befagyott tavakon lehetett korcsolyázni, most meg művi úton, rendkívül magas energia-felhasználással kell előállítani a jeget, ami szerintük ilyen melegben fenntarthatatlan.

A környezetvédők azt szeretnék, hogy újra legyenek olyan telek, mint régen, és a jég ne álom legyen, hanem valóság. Vagyis hogy a jég mindannyiunknak a jövője, ne pedig az álma legyen. A rendőrök először nem tudták, mit csináljanak, csendben biztosították a terepet, majd a kétórás esemény végén kikísérték a távozó demonstrálókat.

Hazatérve kisuvickoltuk, majd eltettük a korcsolyacipőket, mostantól nekik NYUGI… decemberig! Viszlát bécsi álomjég! És igen, mi is várunk vissza, igazi tél!

Sopron, 2020. március 13.