Őszinteség? Hülyeség? Nekünk nem fáj!

Nyugi

Liba

2019. november 11. - Nyugat Biztonságtechnika

pict021c4.JPG

„Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik” – tartja a mondás. Hát, mi nem fogunk.

Hagyománytisztelő cég lévén (Nyugat-Biztonságtechnika Kft.) - és mert nem szeretünk éheskedni’ -, idén is elköltöttük éves Márton napi liba-vacsoránkat - az ausztriai Neudörfl­ben. Szó sincs róla, hogy sznobok volnánk vagy hisztis válogatósak, sőt, de megesik, hogy valamiért nem jó a hazai, pontosabban nem elég jó vagy csak nem találunk rá a megfelelőre. Márpedig ha az ember egy évben egy­szer eszik liba­sültet, az legyen hibátlan. De lega­lábbis jó. Nagyon jó. A sop­roni és környékbeli éttermekben történt több mint fél tucat próbálkozás után - há­rom éve egy ismerős ajánlásával - végre meg­találtuk a tökéleteset. Igaz, oda-vissza 60 km-t kell érte autózni, de megéri! (Utána meg remek sétát tehetünk a környéken.)

20191110_141611.jpg

November elején a legtöbb vendéglátóhely étlapján megjelenik a lúd. A liba­lakoma tradícióját Szent Márton nevéhez kötik. De mi köze a legendás alak­nak a libasülthöz?

A sztori ismert: Már­ton püspökké választását elkerü­lendő libaólba bújt, mind­hiába: pechjére (mit várt? :-) a libák kegyetlenül gágogva leleplezték a „beto­lakodót”, aki így nem kerülhette el sorsát: Tours püspöke lett. Csupa jót tartanak Mártonról: pl. szerény volt és önzetlen, pártfogolta a koldusokat, a keresz­­ténységet terjesztette, Európában elsőként szer­ze­teskolos­tort alapított stb... 397 novem­­ber 11-én temették, ezért ezt a napot köti nevéhez az utó­kor.

el_greco_san_martin_y_el_mendigo.jpg

A püspök és a libák kapcsolata persze mélyebben gyöke­rezik az ólban bujkálás­nál: Szent Márton napján, ősz és tél határvonalán végeztek a betakarításokkal a földe­ken. Ilyenkor fizették ki a cseléde­ket, akik munká­jukért gyakran egy-egy libát is kaptak. Márton napja a karácsonyt megelőző 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, amikor vásárt, bált rendeztek - jóízű lakmározással, hogy a következő évben is bőven legyen mit enni. A parasztok ilyenkor vágták le a baromfit, amit télen már nem akartak etetni. A tömött libák is ekkorra voltak vág­hatók, így a lakomák gerin­cét a libás ételek adták: libamáj zsírjá­ban, liba­leves, töltött libanyak, fokhagy­más liba­comb vörösboros káposztával, ludas­kása… hmmm… Az újbor is ekkorra forrt meg, Szent Mártont az újbor bírájának is tekintették. A mi lakománk így nézett ki – az újbort zamatos musttal helyette­sítettük:

20191110_145535.jpg                                                  A Piribauer Heurigerben ilyen a liba tál

Nem szoktuk az elfogyasztott ételeinket fotózni, de ebben a posztban kivételt teszünk, hiszen épp a liba ropogósra sült bőréről, jól fűszerezett, szájban omló húsáról, a köretként kínált gombócról és a hozzá­adott szószról, a lila káposzta - sült alma - házi ribizli lekvár - geszte­nyepüré kombó gyönyörű, harmonikus ízvilágát dicsőítjük. Ugye, az ön szájában is összefut a nyál?

Amitől kerek az egész: családi vállalkozás, saját nevelt ház­tájiból készített - a mi libánk reggel még az udvaron kapirgált… -, egyszerű, tradi­cionális ételek, saját must és bor, emellett a pultban házi húsáru vásárol­ható. Nem is üres a fogadó, egymásnak adják a kilincset a vendégek. (Érdemes beje­lentkezni és asztalt foglalni.) Kedves, precíz a kiszol­gálás; érdekesség, hogy a személy­zet - és néhány vendég is - bőrnadrágot visel térdzoknival, vagyis nem kell Tirolig menni, hogy élőben láthassuk a hagyo­mányos osztrák népviseletet. Az árak pedig? Őszintén: nem fizettünk többet, mint itthon egy hasonló fogá­sért. A Kis herceg tudja: „Jót s jól, ebben áll a nagy titok.”

20191110_141715.jpgOlvastuk, hogy Magyar­országon tavaly 5 és fél millió libát vágtak le, aminek 80 %-át a tradicionális libafogyasztó országokba: Németországba, Svájcba, Ausztri­ába exportáltuk. Nálunk a lúdhús iránt Szent Márton nap környékén és karácsony­kor nő meg a kereslet, most fogy tehát a legtöbb. Főszezon! A hazai fogyasztás nem éri el személyenként az évi egy kilogrammot, pedig a megfelelően elkészített sült liba igazán fenséges; gyakorlott szakácsnők és jó sütő­vel rendelkezők otthon is elkészíthetik; nemsokára mi megpróbáljuk. Szóval libaevésre fel, és NYUGI és Isten éltesse a Mártonokat!

received_497865897469076.jpeg

Sopron, 2019. november 11.

A bejegyzés trackback címe:

https://nyugatbt.blog.hu/api/trackback/id/tr615300756

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.