Még tavasszal bogár-módra kirajzottak a kabriók, persze mi is Saab-tunk… a verda egyre klasszabb!
Büszkeségünket, a 9-3 Convertible SE Saab-ot itt mutattuk be; jöjjön a folytatás, hiszen megígértük! Hol is hagytuk abba?
Miután tehát a kabrió korábbi tulajdonosa elhunyt, a járműre sanyarú sors várt. A két év elhanyagolás és ridegtartás megviselte: amikor elhoztuk, a műszerfal kijelzője folyamatosan azt mutatta: kevés a hűtővíz, pedig a kiegyenlítő tartály tele volt; reggelre pedig méretes fekete olajtócsa terült el a kocsi alatt. És ez csak a probléma-özön kezdete volt... Kicsit úgy éreztük magunkat, mint a mesebeli királyfi, aki a hétfejű sárkányt akarja legyőzni.
A friss műszaki vizsgával rendelkező járművön a kisebb-nagyobb hibák mellett szigorúan nézve hat azonnali vizsgabukást (!) jelentő rendellenességet találtunk: a nem megfelelő méretű gumik, a folyamatosan világító check engine (motor ellenőrző lámpa), az ömlő motorolaj, az angliai közlekedéshez való fényszórók, és a hiányzó ABS visszajelző lámpa mellett a fixen, szilentblokk nélkül rögzített kanyarstabilizátor finoman szólva is hajmeresztő állapotot jelentett.
Pótoltuk a gumibakot, a keréktárcsákra új, a gépkönyvben leírtaknak megfelelő méretű és sebességindexű abroncsok kerültek. A többi felett egyelőre szemet hunytunk „Irány a tenger!” felkiáltással.
A magunkfajta, szocialista gépcsodákon edződött autóst kevéssé zavarja a klíma vagy a lóerők hiánya, annál inkább a szabályozhatatlan, folyamatosan dolgozó fűtés, és az autót körüllengő átható olajszag. A csodálatos szeptemberi Adria azonban feledtette ezeket a kellemetlenségeket, és épségben, autószállító igénybevétele nélkül tértünk haza.
Alig vártuk, hogy felderítsük a majd' húsz éves autó javítanivalóit. Mivel a gyár 2012-ben megszűnt, az alkatrészek beszerzése nem ígérkezett problémamentesnek, mi azonban szeretjük a kihívást.
Nézzük sorban. A kocsi megvételekor látszott, hogy jobb elején nem jól áll a fényszóró és a lökhárító, korábban itt ütközés érhette. Reméltük, hogy megússzuk a fényszóró és a lökhárító beállításával, ám utóbbi eltávolításakor kiderült: a jobb oldali merevítő 20 milliméterrel lejjebb, és egy kicsit kijjebb' is van a bal oldalinál. A felújítás tehát lakatos munkával indult. A szükséges lemezholmikat az internet segítségével szereztük be.
De hogy’ kerül az autó a zajjal és kosszal járó munkálatok elvégzésére alkalmas garázsba? Természetesen lábon. Lökhárítóra végül is nincs szükség a közlekedéshez, míg a létfontosságú elemeket, többek közt a töltőlevegő hűtőt (intercooler) pedig gyorsan, ideiglenesen visszapakoltuk a Saab elejére. Ebből némi galiba kerekedett: december végén lépésben haladtunk az épp' forgalommentes városban. A Frankenburg útról az aluljáró felé fordulva mélyebbre nyomtuk a gázpedált, hogy lendületet gyűjtsünk a túloldali emelkedőhöz. Ami ezután jött? Alig hittünk a szemünknek, de a buszmegállóban állóknak is tátva maradt a szája (szó szerint). A gázadás hatására megnövekvő turbónyomás ugyanis parabolikus pályára állította az intercoolert... Jó lett volna a kínos helyzetből gyorsan kievickélni, azonban töltő-levegő hiányában a motor kisvártatva leállt; így csak az aluljáró és képletesen a felújítás mélypontját értük el… Az arcunkra utólag mosolyt fakasztó, nem mellesleg pénztárca-apasztó eset most már Saab-unk történetének szerves része.
A lakatos munka elkészültével kezdődhetett a bonyolult, igényes technika rendbehozatala. Gyanús volt, hogy a papíron 205 lóerős Saab érzésre gyengébbnek tűnt a céges (Nyugat Biztonságtechnika Kft.) diesel Volkswagen Caddy-nél, folyamatosan világított, és gyorsításkor villogott a Check engine lámpa. Számoltunk azzal, hogy az összetett, elektronikus alkatrésszel zsúfolásig tömött motor javításához igazi, a típust ismerő szakember segítségére lesz szükség.
Több Saab tulajdonos egyöntetű véleménye alapján a Szikszai Saab javítóműhelyt választottuk, ami jó döntésnek bizonyult. Szikszai úr és csapata fantasztikus munkát végzett: hazafelé suhanva mintha másik autóban ültünk volna. Először tapasztalhattuk meg, milyen egy békebeli, nem üzemanyag-takarékosra hangolt benzines turbómotor. Mondhatjuk: döbbenetes!
A légmennyiségmérő, a főtengely jeladó, a gyújtásmodul és a tömítések cseréje, valamint a turbó feltöltő felújítása alapjában változtatta meg a motor működését. Hab a tortán, hogy a beavatkozás hatására visszaesett az üzemanyag fogyasztás. Természetesen a szervizlátogatás óta a légkondicionáló újra hűs levegőt fúj az utasokra.
Ezek után nyugodt szívvel kezdhettük el a külső-belső csinosítást, az apró, zavaró hibák javítását. Pótoltuk a hiányzó váltókulisszát, kicseréltük a fényszórók üvegét, a sebességmérő számlapját kilométer/óra skálázásúra, megjavítottuk a pixelhibás klímakezelő panelt és az információs kijelzőt, szétszedtük és kitisztítottuk a motoros, memóriával rendelkező első üléseket, kiglancoltuk a padlószőnyeget; alapos ápolást, zsírozást, és olajcserét kapott a tetőmozgató mechanika és hidraulika. Pótoltuk a hiányzó, nem idevaló patentokat, csavarokat, műanyag biszbaszokat is, rendbe tettük az elfáradt elektromos csatlakozásokat, mélytisztítást és alapos polírozást kapott a fényezés.
Szeretett kabriónk újból kitűnően használható, hosszú utak megtételére alkalmas gépjárművé vált. Jártunk is vele sokfelé: a Balatonon, a Dédinél, Bécsben az öreg Dunánál, a környékbeli tavaknál, Budapesten, és több ízben a szépséges Adrián.
NYUGI, a történet folytatódik, hiszen a téli leállás idejére is maradt tennivaló: például a motoros antenna javítása, az amerikai normás rádió cseréje, a motortér alapos tisztítása, végül pedig a ponyva cseréje. (Kék lesz!)
A Saab - becenevén egy hivatalos ügyiraton való említése óta Sub - tehát él és virul, szebb, energikusabb, mint valaha. De Balázs, ezt te úgyis tudod… ;-)