Csipkerózsika álmából ébresztettük „a” verdát, amely gazdájának oly sokat jelentett.

„Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne...”
                                     (Szabó Lőrinc)   

Vágyott rá, mindennél jobban. Élete delére annyi álmát teljesítette már be, végül ez lett az utolsó, ami még belefért az idejébe. Élvezte, kímélte, táplálta, törölgette, simogatta… figyelte, megtanulta, majd érzékelte rezdüléseit. A szeretett járgány, mely tökéletesen illett egyéniségéhez, „túlélte” őt. 

Nem mindenki van oda a nyitható tetejű autókért, mondván: huzatos, sérót bont, torokfájást, arcüreggyulladást okoz, kilopják a cuccod stb... A kifogáskeresés és a „még nem ültem nyitott tetejű kocsiban” mondat közé mi egyenlőségjelet tennénk. Tető nélküli autóval suhanni ugyanis olyan elementáris szabadságélményt nyújt, amit újból és újból megtapasztalni öröm.

Kezdjük azzal, hogy klassz látvány, amint felnyílik egy ilyen autó teteje: megnyomunk egy gombot, és alig fél perc múlva arcunkon a napsütés, a szellő. Ha megszüntetjük a huzatot, azaz felhúzzuk az ablakokat és használjuk a szélterelőt, akkor a frizuránk is megmarad. Hosszú hajúaknak nyilván praktikus a copf, illetve hajhossztól függetlenül kendő vagy sapka; míg az érzékeny bőrűek naptejet is használhatnak.

A mi nyitott autónk így nézett ki, amikor - leszurkolva a vételárat - magunkhoz vehettük.

Lemostuk - ha öreg autód van, legalább legyen ragyogóan tiszta, nem igaz? -, és irány a város!

A próbakör során megállapítottuk, amit eddig is tudtunk, hogy ej, lesz ezzel munka, meg hogy csodásan siklik, és egyebeket - például azt, hogy 30 fokban is fűt…

Az autón nyomot hagyott, hogy közel két évig a szabad ég alatt állt, és nem vezette senki. Egy tiszta, lommentes garázsban helyeztük el, újjáélesztéséhez pedig már másnap nekifogtunk.

Mindjárt mutatjuk a tuningolás fázisait, ám jöjjön előbb a sztori: a Saab 9-3 Convertible SE kabrióé, mert szerintünk érdemes kicsit megismerni ennek a típusnak a történetét.

1998-tól gyártották. Akkoriban még a kék köpenyes mérnökök győzedelmeskedtek a marketingesek utasításai felett. Ez tisztán látszik az anyagminőségből, az összeszerelésből, a kivitelből, és az egész autó által sugárzott minőség-érzetből. Megjelenése kirí a mostani egyen-autók világából; eleve ék alakú, ami kiment a divatból. A mostani gépkocsik szappantartó formájúak, ez meg messziről nézve is autó formájú. Nekünk tetszik!

200 lóerős

1937-ben alapították Svédországban a Svenska Aeroplan Aktiebolaget, a Svéd Repülőgépgyártó vállalatot, rövidítve a Saab-ot. A második világháború végén a haditermelés leállt, a felszabaduló erőforrásokat az autógyártás elindításába fordították. Mivel az autót repülőgép mérnökök tervezték, azok különleges, egyedi formavilággal rendelkeztek, technikájuk pedig kezdetben DKW alapú volt.

Az első Saab

Először két-, majd háromhengeres kétütemű motorokat alkalmaztak. (A háromhengeressel megegyező konstrukciójú motorral szerelték a Wartburgokat egészen 1988-ig.) Később a Fordtól vásárolt V4 hengeres négyütemű motorral készültek a Saabok. 1967-ben mutatták be a Saab 99-est, amely leváltotta az időközben igencsak elavult régi modellt. Ekkor kezdődött az együttműködés a Scania teherautógyárral, melynek következtében a Saab a turbófeltöltős személyautó motor fejlesztésének úttörőjévé vált.

1978-ban mutatták be a Saab 900-ast, amely mára legendás kultautóvá, gyűjtők féltett kincsévé vált. Sajnos a gyár 1989-re nehéz anyagi helyzetbe került, melyen a General Motors 600 millió dolláros segítségével próbáltak úrrá lenni. A rajongók legnagyobb bánatára ez a márka egyediségének rovására ment, a második generációs 900-as például már Opel Vectra alapokra épült, bár az egyedi Saab-os formajegyek szerencsére megmaradtak.

Később ezt a szériát 9-3-ra, a nagyobbik modellt pedig 9-5-re keresztelték át. (Ilyen, 2001-es évjáratú a mi kabriónk is.) 2000-ben a GM 100 százalékos tulajdonossá vált, ám a fokozódó nehézségeken már ez sem segített. 2012-ben a Saab végleg csődbe ment, maradt az emlék, illetve a repülőgépgyártás, vagyis vissza a gyökerekhez…

… és vissza autónkhoz, melyet alaposan átvizsgáltunk, hogy a bajokat orvosolni, a hiányosságokat pótolni tudjuk - az eredeti állapot és külső visszaállításának szándékával. 

Kezdjük a tetővel, ami ki sem akart nyílni, mert a tetőzsák fedelet működtető kardáncsukló eltört. Ahhoz, hogy cserélni lehessen, a teljes működtető mechanizmust - mely mint kiderült, minden eresztékében tákolt volt - szét kellett szedni: a kúpos hasított szegek helyett fúrószárból kialakított, fuserált, beragasztott csapokat találtunk... áááááá... Mi pedig ezt nem tudjuk, na jó, nem akarjuk elviselni, mert ha a gyárban valamit kitaláltak, az nem véletlen, a mérnök nem hülye.

Saabunk a gyárból háromrétegű, fekete tetővel gördült ki. Mivel a kereskedelmi forgalomban jelenleg legkönnyebben kék színű ponyva szerezhető be, ezért erre is ilyen került valamikor - örömünkre. Mára azonban kissé megfakult, helyenként sérült, és meg is nyúlt a ponyva, emiatt enyhén lóg, cseréje tehát hamarosan újból aktuális; erről egy másik posztban beszámolunk. A tető zavartalan működtetéséhez gyári, speciális olajat is be kell szereznünk, mert más nem jó bele.

Teljes szervizt csináltattunk olaj-, fékolaj-, hűtővíz- és szűrőcserékkel. Az elöregedett, repedezett gumiabroncsokat újakra, megfelelő méretűre cseréltük. Pótoltuk a motortakaró burkolatot, a műanyag kőfelverődés gátlót, a díszlécekről eltávolítottuk a karbon hatású fóliát.

A felnik visszakapták eredeti színüket:

Van még feladat, pl. a két első fényszóró üveg cseréje, mivel az autó az USA-ból származik, és még senki nem cserélte ki azokat az Európában szokásos aszimmetrikus kivitelűre.

Autónk ebben az állapotában immár alkalmassá vált arra, hogy elguruljunk vele a tengerhez, ami néhai gazdáját is éltette. Ha egy autónak lelke van - ahogy egyesek gondolják -, akkor ez a Saab nagyon örült, hiszen erre, ilyen utakra tervezték. 

Balázs örök álmát alussza, míg a Saab új életre kelt és egyre szépül. Biztonságban, az őt megillető helyen, és a leggondosabb kezekben van.

Egyszer majd jól megöregszik, és kap két betűt (OT); és akkor, majd akkor fogják csak igazán csodálni a kabrió szerelmesei! Mert ilyen kabriója nem lesz senkinek.

Van úgy, hogy az álmot más viszi tovább…

… vigyázunk rá, Balázs!