Nem szoktuk mi feladni. Amit a fejünkbe veszünk, azt megvalósítjuk; végül a bécsi ’jégálom-siklás’ is összejött.
Korcsolyázni jó! Idén is felkerekedtünk, hogy a különleges „Vienna Ice Dream” jegét karistolhassuk. Bár elsőre nagyot koppantunk, hiszen a pálya január derekán nem üzemelt - ki hinné ugyebár -, legalább a zárónapot elcsíptük!
A Rathausplatz-on „felöntött” 9000 négyzetméteres Wiener Eistraum a világ egyik legnagyobb és legszebbnek tartott szabadtéri műjégpályája.
Háttérben az osztrákok nemzeti, Európa egyik legjelentősebb színháza, a Burgtheater (Várszínház)
Kialakításakor diszkréten, elegánsan a Városháza homlokzatát is megvilágítják, amitől meséssé válik a szerintünk amúgy is gyönyörű neogótikus épület - tetején Bécs egyik jelképévével, az Eiserner Rathausmann-nal -, illetve a helyszín.
Az Eistraumon nemcsak óriási jégfelületen róhatjuk a köröket: felkaptathatunk a menő jégteraszra is, és kedvünkre - na meg kellemes zenére - kanyaroghatunk a Rathauspark fénylő jégsétányának hangulatos-romantikus ösvényein. A teljes pályát még a profi, hihetetlen iramban száguldó korcsolyázóknak is időbe telik bejárni.
A legkisebbek a számukra elkerített pályarészen - hétfőtől péntekig 10 és 16 óra között - ingyen gyakorolhatnak, majd ugyanitt a curling szerelmesei hódolhatnak szenvedélyüknek.
Pár adat: kétezer (!) pár előmelegített korcsolya kölcsönözhető potom pénzért, a fölösleges ruhák, cipők zárható szekrényekben hagyhatók. A felnőtt jegy 8, a gyerek (16 éves korig) 5,5 euróba kerül, Vienna City kártyával pedig kedvezményes a belépés. A zárónapon este héttől már nem is szedtek pénzt.
Aki megéhezik, a szabadtéri alpesi kunyhók kínálatából válogathat. A sült kolbász, a krumpli, a káposzta-étel, a palacsinta, a fánk és más finomságok mellé jólesik az illatos forró puncs, a tea vagy a forralt bor.
A tradicionális käsekrainer kihagyhatatlan
Az Eistraumon repül az idő, de nem baj, mert a vendéget csak este tízkor küldik haza. Apropó, vendégszám… a Kurier azt írta: a jégpályát tavaly 780, idén 550 ezren keresték fel. A lap szerint a látogatószám csökkenésében négy szélvihar is közrejátszott, melyek után két-két napig tartott a helyreállítás; illetve a szokatlanul enyhe tél. Sokaknak talán hiányzott az igazi fíling.
Való igaz, 2020. február 29-én rügyező és virágzásnak indult fák, a földből frissen kibújt tulipánok és más tavaszi virágok szegélyezték a pályát - ilyesmiben még nem volt részünk. Voltaképpen kellemes a jó tízfokos melegben orrfújás nélkül korcsolyázni, de el tudjuk képzelni, milyen óriási energiát emészthet fel egy ekkora jégtömeg „életben tartása”.
A klímaharcosok még inkább el tudják képzelni, hiszen az ő radarjaik ilyesmire vannak kihegyezve. A szezon utolsó napján el is jöttek a pályára az Extinction Rebellion Austria aktivistái: este hétkor kéttucatnyian (köztük két gyerek), polifoam matraccal, plakátokkal és képekkel a kezükben helyezkedtek el - ülve - a jégen. Csendes tüntetésük üzenete az volt: nagy kár, hogy már nincs rendes tél, amit az elmúlt évtizedekben behavazott Bécs fotóival idéztek fel; sajnálják, hogy nemrég a befagyott tavakon lehetett korcsolyázni, most meg művi úton, rendkívül magas energia-felhasználással kell előállítani a jeget, ami szerintük ilyen melegben fenntarthatatlan.
A környezetvédők azt szeretnék, hogy újra legyenek olyan telek, mint régen, és a jég ne álom legyen, hanem valóság. Vagyis hogy a jég mindannyiunknak a jövője, ne pedig az álma legyen. A rendőrök először nem tudták, mit csináljanak, csendben biztosították a terepet, majd a kétórás esemény végén kikísérték a távozó demonstrálókat.
Hazatérve kisuvickoltuk, majd eltettük a korcsolyacipőket, mostantól nekik NYUGI… decemberig! Viszlát bécsi álomjég! És igen, mi is várunk vissza, igazi tél!
Sopron, 2020. március 13.
