Pihenőpályán várja sorsa beteljesülését a képen látható, eská’ gyártott hm… jelmezkellék. A becses fejvédőt anno egy munkavédelmi védősisakot készítő cég gyártósorán öntötték formába, mi pedig (a Nyugat Biztonságtechnika Kft. munkatársai) becsülettel és szabálykövetőn viseltük testi épségünk védelmében kerek másfél évtizeden át.
A kiszolgált holmitól aztán nem akaródzott megszabadulnunk; nemcsak mert a szívünkhöz nőtt - ó, ha mesélni tudna! -, hanem azért is, mert a szimpla kukába dobás ellenkezett volna elveinkkel, mi ugyanis nemigen dobunk ki semmit, ami valamire még jó lehet… Nem tehetünk róla, így nevelődtünk és váltunk akarva-akaratlan környezettudatos állampolgárrá, ami meg mostanság menő. Szóval a szeméttelepre juttatás helyett a sisak újbóli hasznosításán kezdtünk el agyalni.
Kérdés, hogy ugyan mit lehet kezdeni egy viharvert műanyag sisakkal? Virágot nem ültethetünk bele, kacsaitatónak, kütyütartónak se jó, mert billeg; de még akkor se vennénk hasznát, ha hirtelen ránk jönne a szapora, mert lukas is. Nyulat dobni mondjuk lehetne vele, de a nyuszikat szeretjük. Akkor hát mi legyen vele? A megoldás reményét ezúttal a farsang kínálta: felkérést kaptunk Pallas Athéné jelmezének megtervezésére és elkészítésére. Juhéjj, alkossunk!
Tanakodván a görög mitológia adott hősnője ábrázolásán, beugrott a kard, a lándzsa, meg a fura - vagy inkább jellegzetes? - sisak; emlékeinket frissítendő erről a neten kutakodva szereztünk megerősítést. A fellelt irodalomból kitűnik, hogy mellvédje is volt Athénének, amit anyja, Métisz, a bölcsesség istennője készített számára, mégpedig a férje, Zeusz gyomrában…
Az úgy volt, hogy a főistent egy jóslat hallatán elfogta a pulykaméreg, és hamm, egészben lenyelte várandós hitvesét, Métiszt, első feleségét. A felbőszült férj ugyanis attól parázott, hogy születendő gyermekük nála is hatalmasabb és okosabb lesz. Ez minden bizonnyal rettenetes vízió lehetett Zeusz számára, így a negatív gondolat tetté fajult és az asszony lenyelésébe torkollott. Arról nem szól a fáma, mit szólhatott ehhez szegény ara, mindenesetre Métisznek az ura gyomrában sikerült születendő lánya számára készítenie egy mellvértet és egy sisakot. (Ezt fogjuk ugye rekonstruálni.) Eközben - a hasban történt sisakkészítés alatt - Zeusznak minden baja volt, mert míg neje a testében szorgosan kalapálta a cuccokat, addig az ő feje majd’ széthasadt a fájdalomtól. (Úgy kellett neki!) Nade akkor jött Héphaisztosz, - a kovácsmesterség, a tűz, meg a vulkánok istene -, aki kalapácsával úgy fejbe kólintotta Zeuszt, hogy annak menten elmúlt minden fájdalma, ráadásul a fejéből kipattant Athéné - talpig fegyverben és díszben. Na persze a zord apa nem tudta nem megszeretni a lányt, sőt, Athéné lett a legkedvesebb gyermeke, ezért - nagylelkű atty’ módjára - még a pajzsát, az aigiszt is nemegyszer kölcsönadta neki. Tiszta happy end.
A köztiszteletnek örvendő Athéné számos erénnyel büszkélkedhetett. A nevéhez toldott Pallas jelző például azt tudatja róla, hogy kiváló fegyverforgató volt. Városok álltak oltalma és hatalma alatt, róla nevezték el Athént. Gyakran segített mitikus hősöknek, köztük Odüsszeusznak, emellett full emberszeretetből szőni-fonni tanította a nőket, asszonyokat, a férfiakat meg építészetre, kovácsmesterségre, aranyművességre, sőt, kelmefestésre is. Azt tartják Athénéről, hogy köztiszteletnek örvendett – egyebek mellett azért is, mert bármit csinált, igyekezett igazságos lenni. A szerelmet azonban nem ismerte: szűz istennőként (emiatt Parthenosz Athéné-nek is hívták) a Tritónisz-tó nimfáival élt, akik hozzá hasonlóan kitűnő harcosok voltak. Volt szent állata is, mégpedig a bagoly, és a legenda szerint Athéné találta fel a fuvolát. Köszönet érte!
Felvértezve magunkat mitológiai hősnőnk alakjáról, egyre jobban körvonalazódott számunkra a várva-várt jelmez kivitelezésének ötlete. A ruha és a lándzsa elkészítése gyerekjáték, azt bárki könnyedén megcsinálja, nade a sisak! Mutatjuk, mit találtunk ki.
Pallas Athéné sisakjának elkészítése pontról-pontra:
Végy egy kimustrált munkavédelmi sisakot. A miénk piros, mert az a cégünk színe.
Rajzold körbe, majd vágd le a széleket.
Jöhet a festés, mi szürkére fújtuk.
Alkalmi festőállvány:
Végy egy hengeres kefét (nem tudjuk, mi a neve), hajlítsd a sisak formájára:
Fúrj lukakat a sisakra...
...majd rögzítsd a kefét.
Jöhet a pingálás...
... éééééés kész!
Újdonsült sisak-, illetve jelmezkészítőként az elégedettség örömével dőltünk hátra, ám kisvártatva kiderült: a megrendelő ízlése nem egyezik a miénkkel...
Keresd a sisakot! Segítünk: nem leled. A farsangi Pallas Athéhé ugyanis inkább sisakmentesen jelent meg az eseményen. (Ki érti ezt?)
Mi azonban nem veszítjük el egyhamar lelkesedésünket, hiszen tudjuk, hogy a dolgok olykor nem úgy alakulnak, amidőn terveztük. Mondhatnánk tehát, hogy sisakilag’ teljesen feleslegesen dolgoztunk, ám szerintünk semmi sem hiábavaló. Az alkotás öröme mellett a sisak kreatív újrahasznosítása és eme poszt megszületése a folyomány.
Az újragondolt, csini sisak most polcunkon várja jobb sorsát, talán a következő jelmezbáli bevetést… Aki kéri, hadd vigye, cégünk ajándéka! Ha nem jön érte senki, akkor majd keresünk hozzá a következő farsangra Pallas Athénét… gombhoz a kabátot, na és? Különben is: NYUGI!