A kutyagumi, tudományos nevén canis merga aktuális posztunk főszereplője, mivel egyre többet mozdulunk ki, és a szabadban járva bizony lépten-nyomon szembeötlik az, aminek nem kéne: a kutyaszar… minden színben, méretben és állagban; mi pedig kerülgetjük - ha tudjuk. Gazdag anyanyelvünknek hála az állati végterméknek nemcsak a külleme, de szinonimatára is meglehetősen nagy változatosságot mutat: úgymint bullshit, ürülék, széklet, bélsár, fos, kaka, kaki, kaksi, fekália, trágya, salakanyag, gané, ganaj, trotty stb… - tessék választani! Jelen írásunkat a kutyapiszok-összeszedési morál javításának óhaja (álma?) ihlette; elegünk van ugyanis abból, hogy nagyítóval kell keresni a fekáliamentes, viszonylag steril övezetet környezetünkben. Egyáltalán létezik olyan?
Vannak ugyebár a kutyások, meg a nem kutyások. Akik szeretik a kutyát, és akik nem. Akik szeretik és tartják. Akik szeretik, de nem tartják. Akik nem szeretik, mégis tartják. Akik nem szeretik, nem is tartják. A kutyák darabszámáról egy csomó adat kering: például hogy „10 lakosra 2 kutya jut”; „hazánkban a kutyatartó háztartások aránya 50 %”; „Magyarországon jelenleg kb. 2,5 millió kutya él”; „egymillió kutya országa vagyunk”, hogy „legalább 150.000 kóbor kutya van az országban” és hasonlók. Mindegy is a pontos adat, meg az is egyre megy, hogy éppenséggel milyen érzelmekkel viseltetünk az ebek felé (Kínában például kedvelt csemege a kutyahús); most a cuccra koncentrálunk, a kutyatartás kevésbé szimpi részére: a végtermékre.
Ami márpedig keletkezik, keletkezik és keletkezik. Folyton és folyvást. Európa nagyvárosaiban naponta több tonnányi. Meggyőződésem, hogy egyetlen gazdi sincs oda érte, főleg mióta bírság terhe mellett közterületen össze is kell azt szedni, és lehetőség szerint kutyaürülék-tárolóba dobni. Mert ugye a sokat hangoztatott felelős állattartás fontos eleme, hogy ha ebünk közterületen ürít, akkor azt feltakarítjuk - tiszteletben tartva környezetünket és embertársainkat.
A kutyakaka ugyanis nemcsak gusztustalan, de állítólag a nem kellően kezelt ebek széklete milliónyi, akár az emberre is veszélyes élősködőt tartalmaz, így a kupackák veszélyes hulladéknak számítanak. Veszélyes vagy nem, mindenesetre undi és ha kutyagumival érintkezik például a lábbelink, hát… ööö... hm… ó igen: szerencsénk lesz! (haha)
A kutyatulajdonosokat házi kedvencük ürülékének eltakarítására kötelező jogszabály és Állatvédelmi törvény ide vagy oda, némely ebtartó egyáltalán nem csinál ügyet abból, hogy a sétáltatáskor nincs is nála zacskó, mert esze ágában sincs felszedni ebe termékét. Így hát körbe vagyunk véve kániszmergával, és csak kerülgetjük, kerülgetjük, és kerülgetjük. Játszótéren, zöldterületen, gettóban, parkban, dimben-dombon, a járdán… bárhol és mindenütt.
Van, aki még nem lépett kutyaszarba? Nos, majd fog! Mert tudvalévő, hogy vannak a kutyások, meg a nem kutyások, a kániszmerga szempontjából pedig: aki már belelépett, aki épp most lép bele, és aki később belelép!
Jöjjön most illusztrációnk, melynek tanulmányozását étkezés után az arra érzékenyeknek nem ajánljuk...
Szóval ezeket is felszedhették volna:
Mi összeszedtük:
