Csak lestünk. Néha tátott, máskor nagyon is összezárt szájjal azt, ami egyszerre természetes és döbbenetes: egykor köztünk élt emberek holttestjének preparátumait.
Amikor tudás- és szemléletfejlesztő konferencián járunk a fővárosban, az előadássort követően - mintegy lazításként - szokásunk megnézni egy-egy időszerű tárlatot. Legutóbb a BODY-n találtuk magunkat, ami épp akkor nyílt.
Ami elénk tárult, arra ilyeneket tudunk mondani: hm, nem mindennapi, érdekes, bizarr, morbid, polgárpukkasztó, groteszk, tárgyilagos, informatív, kedélyborzoló, döbbenetes, hátborzongató, hasznos, feledhetetlen, megosztó, sokkoló, megdöbbentő, gusztustalan, felháborító, rémes, undorító, fúj, színvonalas, csodálatos, fantasztikus, lenyűgöző, lélegzetelállító, szenzációs, zseniális, fenomenális, látványos, ismeretterjesztő, profi, művészi, ejha! Utóbbi például akkor hagyta el a szánkat, amikor egy a testből kiemelt érrendszer tárult elénk. A felsorolt jelzők váltakozva tolultak gondolatainkba az emberi váz-, ideg-, keringési, légző- és emésztőrendszer, a csontok, izmok, kötőszövetek, belső szervek vagy az anyaméhben fejlődő magzat láttán.
Itt ugyanis minden emberi testrész eredeti, bár ránézésre kissé műanyagszerűek a kiállított „szobrok”. Ennek oka a konzerválásban keresendő, erről majd később. Minket ugyanis a preparálás mikéntjénél sokkal jobban foglalkoztatott a kérdés: vajon kik lehettek ezek az emberek, akik iránt egyszerre éreztünk tiszteletet és valami megnevezhetetlent…
… hiszen ugyan miért vállalták a közszereplést földi életük végén, mi vihette őket arra, hogy haláluk után fűnek-fának - sok millió embernek! - mutogassák szétcincált testüket? Exhibicionizmus, netán a hátramaradt családnak juttatott támogatás fejében? Nos, nem valószínű, hogy az érintett famíliák akár egy vasat is kaptak, amint az sem biztos, hogy a konzervált holttestek önszántukból landoltak itt. Ezt nem mi állítjuk, hanem a neten felelhető ilyen-olyan vélekedések szólnak akként, hogy a vándortárlat „szereplői” valójában megkínzott és kivégzett távol-keleti, - vallási és etikai - fogvatartottak, akik nem is járultak hozzá preparálásukhoz és családjuk sem feltétlenül tudja, mi történt velük.
Persze van hivatalos verzió is, miszerint valóban kínai emberekről - többségük férfi - van szó, akik haláluk előtt igenis saját elhatározásukból ajánlották fel tudományos, orvosi (mi ezen az orvosi?) célra földi maradványaikat, emellett ismeretlen személyazonosságú elhunytak testét konzerválták, meg olyanokét, akiknek nem volt hozzátartozója. A kiállítók mindezt a halottak eredetét, múltját igazoló papírokkal garantálják, egyszersmind azt is, hogy a preparált emberek természetes úton hunytak el. Papír egyenlő garancia, jóllehet eme eredetigazolásokat még senki nem látta, állítólag nemigen mutogatják, mert nem nyilvánosak. De ha már tényleg vannak valahol, akkor mi szívesen olvastuk volna a tetemek mellett feltüntetve, hogy ki hol élt és hány évig, mit csinált szívesen, vajon milyen gondolatok foglalkoztatták, miért szánta rá magát a konzerválásra stb… egy kis pluszmunka, de akár kamuból is írhattak volna valamit.
A tetemszerző sztoriban számunkra annyi a bibi, hogy információk szerint Kínában 1979 óta érvényben van egy minisztériumi rendelet, miszerint az elhunyt akkor tekinthető „hozzátartozó nélküli”-nek, ha legalább három hónapig nem keresik, holttestét csak ezután használhatják anatómiai tanulmányokra. (Értjük. Nincs senkim, ezért el se temetnek, inkább megnyúznak, majd tartósítanak, és szemléltető eszköz leszek. Kutyát nem érdekli, akarom-e vagy sem. Az állam spórol, valaki meg jól jár.) A BODY tárlat alanyait viszont egytől-egyig plasztinációval tartósították, aminek meg pont az a lényege, hogy csak friss tetemmel végezhető - legkésőbb két nappal a halál beállta után. Emellett a kínaiakat nálunk jobban ismerők szerint ázsiai embertársaink nem szívesen ajánlják fel szerveiket, testüket semmilyen célra… Mindenki gondoljon, amit akar. Tény, hogy csak ezen a tárlaton többszáz földijük teste maradt meg az utókor részéve a világhírű utazó hulla-show szerves részeként… mert igény az van rá.
Ilyenek vagyunk, kíváncsiak; nem csoda, hogy az embert mindig is foglalkoztatta genezis, a születés, meg a halál, és persze maga az emberi test. Feljegyezték, hogy már az 1300-as években nyilvános boncolásokat tartottak, mi több, később külön erre a célra ún. anatómiai színházakat is építettek, volt köztük ezer (!) férőhelyes is. A többnyire kivégzett bűnözők holttestét feltáró, több napos, nyílt cinca’ nemcsak népszerű volt, de igazi szociális-kulturális happeningnek számított étellel-itallal… és bár nem volt olcsó, rendre elkeltek rá a jegyek. Feltettük magunknak a kérdést, mi lett volna, ha jóval korábban születünk, részt vettünk volna-e ilyenen, de magunk sem tudtuk a választ.
Ám a BODY immár Budapestre érkezett, a preparátumok itt vannak, mi is, és miután leszurkoltuk a belépő árát, azt mondtuk magunknak: igyekezzünk a látványra és a megszerezhető ismeretekre koncentrálni ahelyett, hogy továbbra is azon agyalnánk, hogy ez a 200 ember, akinek maradványait most testközelben, tetőtől-talpig, zavartalanul mustrálhatjuk, miért nem kaphatott sírfedelet. A budapesti Komplex (Király utca 26.) 2200 m2-es pincehelyisége szerintünk tökéletes terep az egyedülálló tárlat számára, melynek 12 galériája mutatja be testünk csodáit - szervről-szervre. A látogatót szimpatikus medikusok kalauzolják, akik készek bármilyen kérdést megválaszolni.
Van itt orvosi szerszám, lenyúzott bőr, kátránytól elfeketedett tüdő, krónikus italozástól zsugorodott máj, meg nem született embrió... és hála a körös-körül tökéletes megvilágításnak, a legapróbb részlet sem kerülheti el a figyelmet. Az egyes szervek működését nagyméretű kivetítőkön háromdimenziós animáció szemlélteti, ezekből sok mindent meg lehet tudni. Például hogy testünk teljes érrendszere körülbelül 100 ezer km (!) hosszú vagy hogy az emberi agy űberelhetetlen, mert nincs az a kompjúter, amelyik a nyomába érne.
Mivel ezt az egészet úgy reklámozzák, hogy aki megnézi, annak megváltozik az élete, figyeltük, bennünk milyen változás ébred, meg egyáltalán mit is érzünk. A fent pedzegetett erkölcsi lelkizés mellett, hogy tudniillik valaha ők is hús-vér emberek voltak, éltek, alkottak, szerettek, gondolkodtak, éreztek… pszt… csitt!... szóval emellett például… nem is tudjuk... talán szagokat vártunk. Azok persze nincsenek, a változatos testhelyzetekbe varázsolt alakok sterilek az úgynevezett plasztinációnak köszönhetően, amellyel konzerválták őket. Az meg mi?
40 éve létezik ez a tartósító eljárás, Günther von Hagens dolgozta ki 1977-ben. Azon alapul, hogy a test szövetei levegő nélküli nedves környezetben viasszá alakulnak. Lényege pedig, hogy vegyszerrel megállítják a holttestek bomlását, és kivonják belőlük a folyadékot. A testnedvek helyére szilikonnal kevert aceton kerül, utóbbi elpárolog és a nedvek helyét átveszi a műanyag, ami bevonja és tartóssá teszi a preparátumot. Az így kezelt testek kemények, szagtalanok és károsodás nélkül érintkezhetnek a szabad levegővel, hiszen nem bomlanak el. Az eljárás során a szervek ugyan elveszítik színüket, de azt újrafestik, viszont a sejtek, szövetfelületek alakja, méretaránya mikroszkopikus szintig fennmarad.
Ily módon készíti különleges preparátumait a híres (vagy éppen hírhedt?) heidelbergi professzor, aki nem esett kétségbe, hogy a Japánban 1996-ban rendezett első kiállításának visszhangja nem igazán volt pozitív. Azóta is töretlenül dolgozik, preparál embert és állatot, és sajátos megközelítésben tárja a nagyvilág elé a test szépségét. Nem áll távol tőle a nyilvános boncolás sem, de ebbe most ne menjünk bele. Kétségtelen, hogy a Frankenstein-ként is emlegetett preparátor kiváló anatómiai tudása kreativitással, művészi vénával társul, így az egyes preparátumok - tetemből szobor - igencsak figyelemreméltók. Mi ez, ha nem tehetség?
A Király utcai tárlat egy életnagyságú háromdimenziós anatómiai atlaszhoz hasonlítható – abszolút 21. századi kiadásban. Amellett, hogy a legmodernebb technika felhasználásával szemléltet, az egészségmegőrzés fontosságára irányítja a figyelmet. Megtekintése életünkön ugyan különösebben nem változtatott, de gondolkodásunkra, életszemléletünkre mindenképpen hatott. Napokkal utána is a látottak hatása alatt voltunk és igen, felnőttként is sokat tanultunk. Azért nyilvános boncolásra nem vágyunk…
A Body június végéig látogatható. A program remek ajándék lehet egy kitűnő bizonyítványt produkáló nebuló számára, de azt javasoljuk, indulás előtt egyeztessenek az eminens ifjúval, és csak akkor vigyék el, ha ő is akarja; úgy nem lesz belőle semmi baj. Fényképezőt viszont ne vigyenek: kattogtatni nem lehet. Egyébként meg: NYUGI!
