Egy tonnányi követ mozgattunk meg néhány nap alatt. Azért léptünk a várépítő Taródi István nyomdokába, hogy szebbé, élhetőbbé tegyünk egy kertet. És mert ilyet se csináltunk még.

Adott egy kert faházzal. Körülötte esőben sár, de anélkül is csúnya, igénytelen az előtere. Utálod, térkő kéne ide majdan. Többéves halogatás után egyszer csak itt a „most!” sürgető vágya. Nade milyen legyen? Hát szép! Bővebben? Egyszerűen nagyszerű, a környezetbe simuló, nem ultramodern, de nem is régimódi vagy uncsi, és persze jó minőségű.

Irány kőért, jön a mustra, melyik az igazi? Tű a szénakazalban… a ’90-es évek építőanyag-hiánya a múlté, most árudömping, tobzódás. És megvan: Piazza Grado! Épp olyan szép, mint az olasz tengerparti város, amelyről elnevezték.

A legkisebb vásárolható mennyiséget hoztuk el, mert számításunk szerint az 5,2 négyzetméternyi térkő pont elég nekünk. A több mint 700 kilós rakománytól ugyan jól „leült” a kocsi, ám derekasan állta a próbát. A köveket mielőbb, a felhasználás tempójában, egyesével szedegettük ki és hordtuk a gondosan előkészített terepre, ahonnan addigra bő tíz centiméternyi földréteget távolítottunk el.

                                                     Ismerkedés az ásóval

Az elsimított földfelületre kőzúzalék került, összesen 8 zsákkal, ami újabb 200 kiló emelgetnivalót jelentett számunkra; meg egy újabb menetet a boltba, mert félúton elfogyott… sebaj, addig is pihentünk egy kicsit.

A térkő lerakása, rendezgetése kissé nehéz, de annál izgalmasabb feladatnak bizonyult: mivel legalább ötféle méretből kellett szép, homogén egységet alkotnunk, emellett jócskán akadtak sérült darabok; mi pedig maximalisták vagyunk.

A fúgázás már gyerekjáték volt. Végül - úgy hisszük - minden a helyére került, szerintünk egy mesterember se csinálná szebben. Mostanra feledésbe merült a munka során használt gumikalapács okozta erős fájdalom és vérzés is, melyet az okozott, hogy a teljes erővel mért ütést elvétettük…

                                                    Talicskázni jó móka

A kiásott földkupacot elhordtuk, a virágtartókba örökzöldek kerültek. Hamarosan a házikót is megszépítjük, és arról is beszámolunk itt a NYUGIban!