Sok vagy kevés 15 év? Sok! Kevés!
Arra mindenképpen elegendő, hogy – még a lustábbak életében is – történjen egy s más. Márpedig a Nyugat Biztonságtechnika Kft. csapatának mindeddig szerencsére nemigen volt ideje lustálkodni. Mert így akartuk.
Így most már nem is lehet másként, hiszen ezidőtájt mintegy félezer ügyfelünkért tartozunk felelősséggel; erre azért büszkék vagyunk. A megszolgált bizalomra. Befektetett energiánk gyümölcseként szerzett tudásunkra, tapasztalatunkra, ami nélkül ma nehezen boldogulnánk a szakmában. Ki tudja, mennyi riasztót, kaputelefont szereltünk fel, hány tűzjelzőt, kamerás megfigyelő rendszert terveztünk, létesítettünk… mindeközben jó sok embert ismertünk meg, és gyűltek az élmények, tanulságok, a sztorik és persze sok-sok fotó!
Kevesen tudják például, hogy sikeres vizsgával elnyertük „a GySEV Zrt. tiszteletbeli masinisztája” címet, miközben Bobóval, a diesel mozdonnyal is jó kapcsolatba kerültünk: a Liszt emlékévben a zeneóriás arcmásával megspékelt villamos mozdony nekünk köszönheti hangosítási rendszerének vezérlését. Jó móka volt! Szívesen oldottuk meg a fertőszéplaki templom harangjainak távirányítását is - ki ne lelkesedne a rutinfeladatokat színesítő kihívásokért? -, emellett Sopron számos közintézményében, üzemében is otthagytuk lábnyomunkat – avagy a mai modern biztonságtechnika megbízható kütyüit.
Az ember dolgozik, alkot, teremt, és egyszer csak arra kapja fel a fejét, hogy eltelt 15 év… máris? Ugye, ismerős? Éreztük: ideje megállnunk kicsit és visszatekinteni. Nem azért, mert így szokás, nem is saját vállunkat veregetni - bár miért és ne? -, sem mert Vörösmarty arra int: „A múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek.”; és nem is egykori történelem tanárunk, Tivadar bácsi szavai okán: „csak”; hanem valami belülről jövő igényből, aminek feltörő hangját nem lehet és nem is akarjuk elhallgattatni.
Hiszen milyen jó volna egy kicsit leülni, együtt lenni, beszélgetni a napi munkán túl, emlékeket felidézni mindazokkal, akik kísértek, segítettek bennünket, akikkel utunk részben közös, akik nélkül vállalkozásunk nem ért volna meg 15 évet. Mivel a volnákat mi nem szeretjük, vagy ahogy mondani szoktuk, abból – na meg hálálkodásból – nem élünk meg; így a gondolatot tett követte: nekifogtunk első céges bulink szervezéséhez.
A „mikor?” kérdés mindjárt gondolkodóba ejtett bennünket, hiszen a céget hivatalosan 2003. december 11-én jegyezték be, ami pedig az év végi vacsorák ideje. Többek megkérdezése után a fenti dátumhoz legközelebb eső pénteket választottuk, lesz, ami lesz, olyan úgysincs, hogy mindenkinek jó legyen. (Vagy van olyan?) A meghívandó vendégek összeírása közben is vakartuk a fejünket, mivel az összes ügyfelünket nem hívhattuk meg. Így partnereink névsorát készítettük el, akikkel kapcsolatunk a legrégebbi, akár a kezdetektől tart, illetve a munkánk során a legintenzívebb; szóval akiknek sokat köszönhetünk. A listát sokszor átnéztük, hogy lehetőleg senki se maradjon le róla.
Végül 40 db saját készítésű meghívót postáztunk, és 32 főre teríthettek a kiválasztott vendéglő különtermében. Ééééééés... mindenki eljött! Igazán boldogok voltunk! (Igaz, hárman kényszerűen idejekorán elköszöntek - saját céges partijukra sietve. Ezt nagyon sajnáltuk, meg is fogadtuk: a 20 éves bulit december elején vagy januárban tartjuk.)
Amikor tehát mind együtt voltunk, levetítettük a jeles alkalomra készített kisfilmünket. 15 év alatt irdatlan mennyiségű fényképet halmoztunk fel. Mivel jócskán akadt köztük életlen, rosszul „komponált” darab, alaposan átválogattuk őket; miközben jókat derültünk, hiszen megelevenedtek a készítésükkor átélt történetek... „hú, mik nem voltak…!” A különböző szempontok alapján kiválasztott fotókat azután régi és frissen felvett mozgóképekkel egészítettük ki. Íme, ez lett belőle, úgy láttuk, jó fogadtatásra talált:
A céges bulikon illdomos - nem túl pátoszos - köszöntőfélét mondani, ám ilyenkor az „ezt is megértük”, a „jó volt” vagy a „lesz ez még így se” ugyebár nem elégséges. Ezért Töltl Sándor - szerintünk klasszul - összeszedte szívből jövő gondolatait, majd miután a szemek a cég másik tulajdonosára vándoroltak, Simon László - beszédre alapból nem készülve, azt megúszni mégsem tudván - hozzátette: a megjelentek nélkül a cég talán nem érte volna meg a 15 évet és nem tartana itt. Ő is szívből mondta és komolyan is gondolta.
Örömünkre többen is elmondták gondolataikat. A hozzászólásokból egyebek mellett kikerekedett az egyetértés, miszerint a Nyugat Biztonságtechnika és partnerei munkakapcsolata jó példa arra, hogy a szakmában tevékenykedők igenis képesek olyan együttműködésre, melyben egymást segítik, nem pedig fúrják, és nicsak, mindenki jobban jár, mintha fordítva lenne.
Talán elcsépelt dolog a TOTÓ, de mi bevállaltuk, mert bőven találtunk 13+1 kérdést a cég történetéből, amire nem is olyan könnyű eltalálni a helyes választ. Szerencsére nem volt ciki és senkinek sem „derogált” kitölteni, a legügyesebbek pedig dupla eséllyel indulhattak a tombolán. Mert az is volt, az mondjuk nem ciki. Bár mi azt valljuk, hogy semmi sem „égő” vagy ciki, emiatt az átlagosnál talán bevállalósabbak vagyunk. Egyesek szerint épp ezért mi vagyunk égők – de nem a lámpában… megsértődni ezen pedig nem fogunk, mert azt minden hülye tud.
Ünnepi vacsoráját mindenki maga választhatta ki az étlapról, az estnek ez a része szerintünk hibátlanul zajlott, hála Illés Krisztián étteremvezetőnek és csapatának, akik precízen, előzékenyen és nem utolsósorban gyorsan hozták az ételt-italt, végül az elmaradhatatlan tortát. Utóbbiból egyet rendeltünk, kettő lett belőle: köszönet érte a M&Z Kft.-nek, na persze a többi kedves ajándékozó meglepetésének is nagyon örültünk.
Hát „ez is megvolt”, töltődtünk. A visszajelzések szerint vendégeink többsége is, ezért bízunk benne, hogy jól debütáltunk buliszervezőként.
Sok tehát 15 év vagy kevés? Sok is, kevés is, illetve pont annyi, amennyit beletettünk. Megyünk tovább filozófiánk - „Biztonság mindenekelőtt!” -, és régi-új céljaink mentén tervekkel, az újdonságokra fogékonyan. NYUGI: újabb tizenöt év múlva is itt leszünk. És Ön? Nyugodtan tartson velünk! Akár itt is:
www.nyugat-biztonsagtechnika.hu
