Őszinteség? Hülyeség? Nekünk nem fáj!

Nyugi

Óra-kúra

2018. június 27. - Nyugat Biztonságtechnika

Nem bírtuk nézni, ahogy csüng a falon hétszámra… hangtalanul, mozdulat­lanul, elhagyatva. Pedig kifejezetten szép hangja van! Most már tudjuk, mert felélesztettük. A világ egyik legszebb ingaóráját!

Jóban vagyunk a régi tárgyakkal, kiváltképp’ ha óráról van szó. Hát, még ha inga­óráról! Családunkban is van egy becses példány, ám ennek a történe­tnek nem ő a főszereplője. Hősünkre akkor lettünk figyelmesek, amikor városunk egyik vendéglőjében leültünk, hogy elköltsük menünket. És akkor megláttuk!

Naná, hogy rajta felejtettük a szemünket. Nemcsak azért, mert tökéletesen: elegánsan, tekintélyt parancsolón, büszkén, ám cseppet sem hivalkodón illesz­kedik környe­zetébe, amolyan nem lehet nem észrevenni módon finoman magára vonva a régiségekért nem rajongók figyelmét is; hanem mert a szóban forgó időmérő szerkezet amellett, hogy igencsak figyelemreméltó alkotás, valóságos remekmű. Egyetlen, ám annál feltűnőbb szépséghibája, hogy nem jár… ez azonban orvosolható

Attól a naptól fogva akaratlanul is figyeltük az órát és a sokadik találkozásnál meghallottuk hang­talan segélykérését. Elhatároztuk, hogy újra­írjuk sorsát. Az óra tulajdonosa szerencsére bizalmat szavazott nekünk: ránk bízta kincsét! Óvatosan bebugyoláltunk, hazavittük, nem sérült meg… eddig jó. Azután jött a várva várt mustra: az ismerkedés, a szemügyre vétel, a hibakeresés, a megfejtés, a helyrehozatal. Lássuk!

Alanyunk a Monarchia idején készült, egy bécsi órásmester keze nyomán. Ez pedig szó szerint értendő, hiszen a mester műve minden egyes darabkáját kézzel alakította a megfelelő formájúvá és méretűvé. A küllem és a funkció remek egysége a magas szintű műszaki kultúra üzenetét hordozza, hogy tudniillik egy ilyen finomhangolású, rendkívül precíz mechanikai szerkezetben felhalmozott tudást a 21. században sem lehet űberelni.

A régiek tisztán a mechanikával tökéleteset alkottak, olyasmit, aminél a mai chipek sem tudnak többet. Meg is állapítottuk, hogy gyönyörű szakma az órakészítőké. Az efféle órák hajdanán, a 19. század végén, a 20. század elején a polgári családok otthonának kiemelt díszei voltak; felhúzásuk pedig - a hét fénypontjaként - a családfő kiváltsága volt.

Az ingaóra egyébként egy mechanikus időmérő, amelyben a meghajtást súly végzi, csigarendszeren keresztül. Ennek a gyorsuló mozgását horgony-gát szerkezet segítségével az egyenletesen mozgó inga fékezi, szabályozza; innen az ingaóra elnevezés. Az óra ütését, és abból eredő, rendszerint egyedi hangját fémrudak adják. Ilyet ma már nem gyártanak – kézzel legalábbis biztosan nem. A nálunk lévő példány egy úgynevezett feles ütős rendszerű, ami azt jelenti, hogy minden égész és fél órakor is üt. Érdemes megjegyezni, hogy az órát előre-hátra állíthatjuk, mégis szinkronban marad az ütésszám a mutatók állásával.

Hol a hiba? Mivel az óra- és az ütősúly, továbbá maga az inga is a fa óradoboz alján csücsültek összetekeredve, világossá vált, hogy az ingást leejtették. Amikor az óra szerkezetet kiemeltük faburkolatából, elénk tárult az ingatartó rugócska, mely azonban eltört. Örültünk a felfedezésnek, kezdődhetett az óramentés!

20180310_095656.jpg

Itt a bibi! (ingatartó rugó)

Szerencsére - mivel ugye mi szinte semmit nem dobunk ki – akadt egy régi órarugó a garázspolcon, annak is a legbelső részén; némi üggyel-bajjal előkotortuk, és azzal pótoltuk a tönkrement darabot.

20180309_201433.jpg

Van az órának egy úgynevezett horgonyjárata, ezt szétszedtünk, mert ráfért a polírozás, csakúgy, mint a meglehetősen elszennyeződött szerkezetre az alkoholos tisztítás. Végül az alkatrészeket eredeti svájci óraolajjal kentük át. Ezután következhetett az óramű újbóli üzemképessé tétele: indítás, próbaüzem, beállítás; hálás feladat. Ekkorra már ugyancsak kíváncsiak voltunk óránk hangjára is! Íme:

Szép, ugye ? Végre a finisben vagyunk és Csipkerózsika álmából felélesztett ingaóránk hamarosan pontosan mutatja az időt, mint rég, egyben visszakerülhet jelenlegi otthonába, az étterembe. Szabályoznunk kell még az inga hosszát, ez akár napokig is tarthat, mivel igyekszünk mi is olyan precízek lenni, mint az az órásmester, aki sok-sok évvel ezelőtt az utókorra hagyta keze nyomát. Szóval NYUGI!

dsc_8098.JPG

A horgony – az óra lelke

dsc_8109.JPG

A kész óra-mű.

A bejegyzés trackback címe:

https://nyugatbt.blog.hu/api/trackback/id/tr2714061405

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.